Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

26 nőknek visszafizetését valorizált értékben kívánták. Ezen kívánságokhoz az igazgatóság utólag hozzájárult és 1924 június 26-án elhatározta, hogy a kölcsönök „valorizált értékben fognak jováiratni". A tényállás tisztázása érdekében a bíróság megállapítja még azt is, hogy panaszos részvénytársaság családi vállalat, hogy Y. I. időközben meghalt és hogy az 1923. üzletévre vonatkozó évzáró közgyűlés alkalmával a társaság 800 darab részvénye közül a felterjesztett iratoknál levő jegyzőkönyvi kivonat szerint 198 Sz. J., 157 V. L. és 240 özv. V. í.-né birtokában volt és hogy az 1923. üzletévről szóló igazgatósági jelentés szerint néhai V. I. „a részvénytársaság ügyeit teljhatalommal intézte". Ezen adatok alapján a bíróság megállapította azt, hogy a szóbanforgó kölcsönök folyósítása alkalmával olyan igazgatósági határozat vagy szerződés, amely a vállalatot a valorizációs értékkülönbözet megtérítésére kötelezte volna, nem létezett, de nem volt 1923 december 31-én sem, amely napon az értékkülönbözet a két hitelező javára íratott. Magánjogi cimen alapuló kötelezettség az árfolyamkülönbözet folyósítására az 1923. üzletév folyamán nem állott fenn és az igazgatóság csak utólag és önként járult hozzá ahhoz, hogy 'az értékkülönbözet a részvények két birtokosa javára írassék, vagyis, hogy a családi vállalat az Sz. és V. családnak az elől számjelzett összeget értékkülönbözet cimén folyósíthassa. Az 1923. évi december 31-én a nevezett részvényesek javára iit értékkülönbözet tehát kötelezettség nélkül teljesített ingyenes s/olgáltatás volt és mint ilyen az 1922. évi XXIV. t.-c. 14.' §-ának 4. pontja alapján helyesen számíttatott hozzá a mérlegszerű nyereséghez. Külföldi értékpapírokból eredő kamat- és osztalékjövedelem csak viszonossági szerződés, vagy a T. H. Ö. 4. §-ához fűzött Ut. 3. bekezdésének feltételei mellett (elszakított területről származó jövedelem) adómentes. (M. Kir. Közig. Bíróság 24.318/ 1926. P. sz.) Panaszos elsősorban azt kifogásolja, hogy a fix kamatozású cseh és lengyel értékpapírokból eredő kamatjövedelmet az adóalapból nem vonták le. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A panaszos vállalat ezen kifogást arra alapítja, hogy az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 4. §-ának 2. bekezdése szerint a külföldről származó kamatjövedelem csak akkor adóköteles, ha az illető állammal viszonosság az adókötelezettség tekintetében nem áll fenn, a szóbanforgó kamatok pedig olyan államokból erednek, amelyekkel a viszonosság fennforog. A Csehszlovák köztársasággal az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött és az 1924. évi XXII. t-c.-kel becikkelyezett egyezmény azonban az értékpapírokról származó jövedelem kétszeres megadóztatásának elhárításáról nem rendelkezik, sőt a 2. cikk 4. bekezdésében kifejezetten megmondja, hog\^ a viszonosság a bányarészvények, részjegyek, részvények és egyéb értékpapírokból eredő jövedelmekre nem vonatkozik. A lengyel köztársasággal kötött és az 1925. évi XXVII. t.-c.-kel becikkelyezett kereskedelmi egyezmény pedig a külföldi papírokból származó kamatjövedelemről nem rendelkezik és csupán azt köti ki, hogy a szerződő államok területén az egyik államban létező társaság által a másik államban alapított fióktelepeket nem fogják magasabb adók terhelni, * mint bármely harmadik állam társaságait.