Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

25 Adórendszerünk azonban,' bármennyire helytelen elven alapszik is, oly mélyen gyökerezik állami életünkben, hogy annak lényegbe vágó megváltozását egyelőre nem remélhetjük. Csak egyes adónemek ellen lehet küzdenünk, különösön azok ellen, melyeket az állam rendkívüli és kritikus viszonyok között létesített, — hogy jogosan és észszerüen-e, azt most nem vitatjuk — s melyeknek fenntartása a normálissá vált viszonyok között bénitólag hat a gazdasági életre. Ilyen adó a forgalmi adó. Mint csaknem minden adó, ez is végeredményben a fogyasztóra hárul. Csökkenti annak fizetőképességét, vagyis a keresletet, ezáltal gyengíti a kerskedelmet és ezen keresztül a termelést, túltermelést, majd ennek következtében termeléskorlátozást idéz elő, egy szóval kimélyíti a gazdasági krízist. Tudjuk, hogy az állam jövedelmének nagy része ebből az adó ból folyik be. Azonban nagyon gyenge jogalappal biró jövedelem az, mely vitális erőket, vért von el a gazdasági ('leiből. Ez az adónem tehát az, melynek megszüntetése elsőrendű érdeke volna az egész közgazdaságnak. Guglielmo Ferrero azt a különös tételt állította fel, hogy a pusztuló középosztálynak és az általa képviselt civilizációnak megmentése érdekében szükség van túltermelésre, mert a drágaság letörése csak ezáltal remélhető. Milyen sajátságos társadalom lehet az, melynek egyik osztálya csak a másiknak rovására menthető meg? Ahol gazdasági krízist kell előidézni a célból, hogy a „fixfizetésüek" könnyebben elégíthessék ki szükségleteiket? Ahol az iparnak, és kereskedelemnek virulását pesszimisztikusan ,,konjunktúrádnak nevezik és ezáltal megállapítják, hogy az a természetes állapot, amikor az ipar és a kereskedelem panganak? Mert ahol nincs értékesítési lehetőség, ott a túltermelés nem fog szükségszerűen az árak csökkenésében megnyilvánulni, és ahol nem lehet többé a fennálló korlátozások és terhek miatt rentábilisan termelni, ott nein a drágaság, hanem a termelés fog megszűnni. Ez pedig bizonyára nem a civilizáció érdeke. Z. Szabó Bertalan. Joggyakorlat. Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó. (Közig. Bíróság 23.550 1926. P.'sz,) Panaszos kifogásolja azt, hogy a valorizációs különbözet cimén a folyószámla terhére elszámolt 5,433.099 koronát és a költségszámla terhére elszámolt 32,149.244 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. Az innen elrendelt bizonyítási eljárás során megállapitiatott hogy a fent számjelzett összegek Sz. J. és V. I. javára könyveitettek'el 1923 december 31-én, vagyis az 1923. uzletév utolsó napján „érték-különbözet" cimén és pedig ,az 1924. évi június hó 26-án megtartott igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyv szerinl azon az alapon, hogy nevezettek az 1923. üzletév folyamán kölcsönöket adtak a panaszos részvénytársaságnak, amely kölcsö-