Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

14 Ellenkezőleg: a túltermelés nem oka, hanem következménye a gazdasági krízisnek. Állapítsuk meg: minden gazdasági krízisnek oka a kereslet hiánya. Ezt pedig nem lehet a termelés korlátozásával gyógyítani. A krizis egyedüli orvossága tehát csak a kereslet fokozása lehet. Fokozhatjuk a keresletet azáltal, hogy a szükségletek kielégítésének lehetőségét, azaz a közönség vásárlóképességét emeljük. Erre csak egy mód van: a termelés fokozása, mert végeredményben minden kereslet anyagra, azaz árura irányul és minden kínálat anyagból indul ki, a pénz csak elősegíti ezt a folyamatot: anyagot anyagért. Bármily ellenmondásnak látszik is, mégis ugy van, hogy a túltermelést csak a termelés fokozásával lehet megszüntetni Ha valamelyik ágában fokozzuk a termelést, ez serkentőleg hat a termelés egész területére. Természetes azonban, hogy ezt a hatást főleg az elsőrendű szükségleti cikkek termelésének fokozása által, vagyis a mezőgazdasági többtermelés által érhetjük el. Mert mig a termelés többi ágában tényleg bekövétkezhetik relatív túltermelés azáltal, hogy a kínálat erősödése folytán a rentabilitás csökken, ez az eset a mezőgazdasági termelésben sohasem fordulhat elő, mert az elsőrendű szükségleti cikkekből sohasem' lehet annyit termelni, hogy azok elhelyezése biztosítva ne volna, olcsóbbodásuk pedig feltétlenül általános olcsóbbodást von maga után, ami termelésük rentabilitását állandóan megőrzi. Ha tehát, látszólag a túltermelés következtében, gazdasági krizis áll be, akkor az első teendő a mezőgazdasági termelés fokozása. Ez a gyógyulás legfőbb feltétele. Már az iparban sokkal nehezebb problémák elé állit bennünket a termelés fokozása. Mert egyes ipari termékeknél a forszírozott termelés megfelelő'piac hiányában tényleg könnyen relatív túltermelésre vezet. Azonban ezt a problémát is megoldhatjuk akkor, ha elhárítjuk a termelés útjában fekvő akadályokat. Kétségtelen, hogy a mai gazdasági életben a termelés szabad fejlődését számos tényező gátolja, ilyen tényezők az adók, a vámok, a tarifák. A termelés folyamata három részre oszlik: 1. maga a termelés, az áruk előállítása; 2. az áruk elszállítása a termelés helyéről a fogyasztás helyére; 3. az áruk szétosztása, vagyis a kereskedelem. Ha e három tényező közül bármelyikének működésére gátlólag hat valamely akadály, ez a gátló hatás kiterjeszkedik a másik kettőre, vagyis a termelés egész területére is. Adórendszerünk azon az elven alapszik, hogy ki minél többet termel, annál több adót fizessen, minél többet dolgozik, annál többet adjon le a munkája gyümölcséből, mintha éppen a többet termelés és a több munka volna megbírságolandó cselekmény. Hogy ez az elv már pszichológiai okokból is milyen gátlólag hat, azt könnyen megérthetjük. Vannak jövedelmek, melyeknek 75 százaléka megy el az adópénztárba. De sokkal súlyosabban érinti a kis embert, ha azt látja, hogy minél többet dolgozik, annál többet kell fizetnie, mintegy birság gyanánt a szorgalmáért, kitartásáért.