Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

I 7 seri, akár megrokkanása miatt véglegesen megszűnik, tökéje nem lévén, a legsúlyosabb helyzetbe jut. De meg a mindennapi kenyérért való dolgozás egyúttal azt is jelenti, hogy akár a maga, akár valamelyik családtagja gyógykezeltetésével járó összegeket is aligha tudja előteremteni. A legsürgősebben megvalósitandónak tartom ezért a Kereskedőnek és családtagjainak a betegség ellen való biztosítását oly módon, hogy betegség esetében megfelelő ingyen kezelésben, esetleg a családfő betegségének esetére ezenfelül a családtagok eltartása céljából anyagi segélyben is részesüljön. A biztosítás csak önkéntes lehet és mindenféle bürokratikuskezelés vagy nagy költségek mellőzése érdekében kizárólag a kereskedők által és nem állami szerv által valósítható meg. Arra az esetre azonban, ha maguk a biztosításban résztvevő kereskedők az első esztendőkben nem tudnák maguk vállalni ennek a biztosításnak a teljes anyagi terheit, a felállítandó vagy kifejlesztendő intézmény állami támogatására van szükség. Meggyőződésem az, hogyha az állam az első öt esztendőben csupán azokat a költségeket engedné el az uj intézmény számára, amelyeket egy ilyen célú állami intézet felállítása vagy fenntartása okozna, ez elegendő segély volna arra. hogy az intézmény megindulhasson A szellemi munkások munkanélkülisége. A „szellemi munkásság" elnevezés fogalmi és tartalmi hybriditásával függ össze, hogy a szociálpolitika kevés terrénumára jellemző annyira a „peccatur intra et extra" mondása, mint erre. Nem speciális magyar jelenség ez, azonban nem szorul magyarázatra, hogy a magyar intelligencia problémájának kiélezettebb volta annak kihatásait súlyosbítja. A tisztánlátást még jobban megnehezíti a szociális statisztika elhanyagoltsága, mely alól csupán a fővárosi statisztikai hivatal munkássága képez kivételt. A fizikai munkásság munkanélküliségére vonatkozó adatok sem kielégitöek, minthogy azok a szakszervezetekbe tömörült munkásságra vonatkoznak csupán, mégis, az adatgyűjtés körének bizonyos stabilitása foly tán, a szakszervezeti statisztika, a munkaközvetítők adatai és a gyáripari statisztika, ha a munkanélküliség országos méreteire nem is, de a munkapiac tendenciájára vonatkozólag tájékoztatást nyújtanak. Más a helyzet a szellemi munkásoknál. A szabad foglalkozásokban duíó munkanélküliségről csak alkalmi adatok állanak rendelkezésünkre. A magánalkalmazottak adatait az alkalmazotti szervezetek gyűjtik csupán, minthogy itt az üzemi statisztikák és a munkaközvetítők jelentései nem játszanak