Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

9 az elvek teljes mértékben érvényesülni fognak. A magánalkalmazottak szolgála i jogviszonyának szabályozása céljából e \ egységes mnnkakódex megteremtése időszerű. Erre vonatkozóan a kereskedelemügyi minisztérium már készített is egy tervezetet, amelyre a gazdasági érdekeltségek inegte.ték észrevételeiket. Ennek a javaslatnak részletes elemzésével itt nem foglalkozhatunk. Elég utalnunk arra, hogy a létesítendő kódex felad a' a a termelés két fontos tényezője, a munkaadó és alkalmazott közötti jogviszony pontos szabályozása és ezen keresztül a felek közötti felesleges, valamint bizonytalan kimenetelű jogviták kiküszöbölése. A mai állapot e téren nem kielégifö. Az érvényben levő 1910/1920. sz. rendelet a munkaadó és alkalmazott között felmerülő viiás kérdéseket csak részben rendezi és a kialakult gyakorlat sokszor nem áll összhangban a termelés érdekeivel. A szociális biztosítás kiépítésére irányuló törekvés helyes. Az építőmunkának azo: ban tervszerűséggel kell megtörtennie. Nem helyes, ha a szociális biztositásnak előbb a felülépitménye:t készítjük el és nem teremtjük meg az alapokat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy addig, amig a szociális biztosi'ás fundamen.uma, a kötelező betegségi és baleseti biztosítás az egész vonalon, vagyis a mezőgazdasági munkavállalókra is kiterjedően és az ipari, valamint kereskedői alkalmazottakkal egyező elvek szerint megvalósítva nincs, elméletileg és gyakorlatilag is elképzelhetetlen az aggkor és rokkantság esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése. Éppen igy, amig nincs kiépítve teljesen az aggkori és rokkantság esetére szóló biztosítás, nem lehet foglalkozni a munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósításával. A termelés oldaláról nézve a dolgot, az aggkori és rokkantsági biztosítás intézményes megvalósítására irányuló törekvést helyesléssel lehet fogadni. Számolni kell azonban azzal, hogy a belföldi termelés szociális terhei máris igen súlyosak és hogy ujabb terhet kivetni alig lehet. Amikor tehát az aggkori és rokkantsági biztosítást bevezetjük, revízió alá kell venni a betegbiztosítási szolgáltafásokat, amelyeknek az uj törvény által megállapított mértéke jóval felette áll azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket ugyanez a biztosítás a biztosítottaknak külföldön nyújt. Ezen az uton elérhető lenne a betegbiztosítási járulékterhek csökkentése és az itt felszabaduló töke viszont a rokkant- és aggkori biztosi.ás céljaira fordíttatnék, amelyet megfelelő pénzbeli támogatásban kell, hogy részesítsen az állam is. Nem folytatható ugyanis tovább az a szociálpolitika, amely ennek minden terhét a termelésnek egy kisebb