Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

6 dált jövedelmek s a vagyon erösebb megterhelésének indokoltságát is. A jó középoszunypolitika szempontjai csupán azt követelik meg, hogy a jöveae emadó s általában az egyenesadók kulcsainal egy bölcs progresszivitás megkönnyitse, hogy a magasabb kunurszükségletek kie égithetése ne szorítkozzék- kizárólag a nagy vagyonokra — hogy ott, ahol ez indokolt, a hivatásból fo yó magasabb létminimumról az adótörvényhozás is tudomást vegyen — és hogy a fundált jövedelmek magasabb megterhe ését s egyes forgalmi tényekben ki.ejezésre jutó nagyobb teherbírás eléréséi célzó hozadéki, illetőleg forgalmi auók szabályozása megteleljen az arányos közteherviselés elveinek és ne eredményezze a középosztály egyik rétegére-nézve sem ugyanazon adóalapnak többszörös megterhelését. Egy nemzet gazdasági, szociális és kulturális erejének fokmérője középosztályának állapota. És igy a trianoni Magyarországon különös jelentőségű egész adórendszerünknek a helyes középosztálypo.iüka szempontjából való tüzetes vizsgálata* és reviziója. Fokozott jelentőségű, mert hiszen nemzeti kormány és nemzeti törvényhozás a nemzet gerincének, középosztályának erösitésében szükségképen látja egyik! legnemesebb hivatását. Kétségtelen, hogy a magyar középosztály problémája sem adópolitikai kérdés. De az is kétségtelen, hogy adópolitikánknak a trianoni átoktól különösképen sujtoít középosztály adózásárak szempontjából való reviziója nemcsak pénzügyi, nemcsak közgazdasági, de egyszersmind társadalmi és közművelődési szükség. Szociális törvényhezásunk feladatai. A társadalmi béke és konszolidáció — ez minden objektív gondolkodó előtt világos — csak abban a mértékben halaahat előre, amely mértékben sikerül a jelen súlyos társadalmi bajokat: a munkanélküliséget, a középosztály leromlását, a munkásosztály elsőrendű életszükségleíi kielégítésinek legkirívóbb hiányosságait orvosolni. Ennek az or\oslásnak egyetlen bevált eszköze a szociálpolitika: minden felforgafó világmegváltásnak ama teljes csődje után, amelyet átéltünk, ezt is alapigazságként szögezhetjük le. Ebből viszont az következik, hogy minden állam közeljövöbeli fejlődésének oly mértékben vanrak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb esélyei, amily mértékben meg tud bizkózni a reá váró szociálpolitikai feladatokkal. Közérdeket vélünk tehát szolgálni, amikor az alábbiakban megszó.altatjuk közéletünk kiváló-ágainak sorát és közöljük véleményüket szociális törvényhozásunk legközelebbi feladatai felöl. Dr. Meszlény Artúr. * Ezt kíséreltem meg a Magyar Jogászegylet Pénzügyi Szakosztályában 1927. évi dec. 3-án „Középosztálypolitika és adózás" cimmel tartott előadásomban, melynek része a fenti sorok is.