Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

5 De ha e megfontolások arra az eredményre vezetitek is, hogy a pénzügyi jogalkotásnak nem lehet igazi hivatása az állam közgazdasági, szociális és kulturális célkitűzéseinek közvetlen szolgalata, ez nem csökkenti a helyes pénzügyi jogalkotásnak éppen ez államcélok szempontjából is való mérhetetlen jelentőségét. Mert ha puszta pénzügyi jogszabályokkal uem is tehet, egyéb előfeltételek hijan, közvetlenül közgazdaságot, szociális és kulturális haladást teremteni; de viszont az is kétségteien, hogy rossz pénzügyi szabály okkal tönkre lehet tenni a magyar közgazdaságot, a magyar társadalmat, a magyar kultúrát. A helyes jogalkotás voltaképen egy szintetikus tevékenység. A társadalomban egymással koüKurráló érdekeknek s a társadalom és áLam látszólag ugyancsak gyakran konkuvráló érdekeinek összeegyeztetése. Jtígy nagyszerű szintézis, mely társadalom és állam, a nemzet egész egyetemes érdekeinek szolgálatát jelenti. A helyes pénzügyi jogalkotásnak is a nemzet egyetemes erdekét kell szolgálnia. A magyar középosztály a középvagyonu tőkés, földbirtokos, iparos és kereskedő, a köztisztviselő és magántisztviselő, a magasabb műveltséget feltételező u. n. szabad szellemi foglalkozásúak; mindezeket a vagyon, a hivatás természete, illetőleg a feltételezett magasabb műveltség által lehetővé tett magasabb kulturnivó hozza a középosztály társadalmi rétegében egymás közelébe. A nemzet gazdasági, szociális, kulturális erejének növelése és jó középosztálypolitika, ezek szinonimák, így az, olyan pénzügyi politika, mely elösegiti a középosztály számbeli és fajsulybeli gyarapodását, nemzetfejlesztés és az olyan pénzügyi po.itika, nie^y nem egyszersmind jó középosztálypolitika is, nemzetrontás. A jó pénzügyi politikának tehát nem szabad gátolnia a közép\ agyonok kialakulását és ienmaradását, nem szabad megnehezítenie, hogy a lixfize ésüek szellemi szükségleteinek kielégítésére is Jusson és nem szabad lehetetlenné tennie, hogy a tehetség vagyon és fixfizetés nélkül is segithessen fentartani és növelni a nemzet és társadalom physicai, szellemi, ethicai, jogi és aestheticai javait. A mi adórendszerünkben a jövedelemadó a személyhez kapcsolódott jövedelmet, a hozadéki adók s a vagyonadó egyes jövedelemforrások fundált voltában rejlő nagyobb teherbirást, a. fogyasztási és forgalmi adók a fogyasztásban s a forgalom tényeiben napvilágra jutó adózási képességet akarják utolérni. Ott, ahol az elsőrendű közszükségleti cikkeket terhelő fogyasztási adókat nem nélkülözheti a köz és igy azokkal még a legszegényebb néprétegeket is kénytelen megterhelni, természetes, hogy a fogyasztási adók ügyében a középosztálypolitikának nem lehetnek külön szempontjai; s ugyanez áll az olyan forgalmi adókra is, amelyek valóságos teherbírást eláruló forgalmi tények alapján és valóban azokra hárulnak, kiket az adótörvényhozás velük e érni kiván. De a helyes középosztálypoliíika, mely nem" privilégiumokra, hanem a méltányos és arányos közteherviselés érvényesülésére törekszik, el kell hogy ismerje egy általános jövedelmi adó mellett a fun-