Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása

27 S f ue kert* belezni s ez átértékelés szerint a 772.481 korona 1924 február 22. napján 2,626.455 koronának felelt meg. Pertárgy ertekének ilyetén megállapítása azonban nem jogos, mert: f i A5 ix191*: XLI11 t--c- 31. §-a második bekezdése szerint a okovetelés mellett járulékként követelt kamat, gyümölcs vagv költség figyelmen kivül hagyandó, az idézett szakasz negyedik bekezdése szerint pedig a gyümölcs, haszon, kamat, kár és költség erteké akkor irányadó, ha csak ezek tárgyai az ellátásnak. Noha az idézett törvényszakasz második bekezdésében a lokövetelesnek járulékaként keresetbe vett kár nincs felemlítve, ennek a bekezdésnek a negyedik bekezdéssel való egybevetésé Dől, valamint abból, hogy a 31. g miniszteri indokolása szerint a törvényhozás szándéka az volt, hogy a pertárgy értékének az illetékek szempontjából való meghatározását a polgári perrendlartás rendelkezéseivel teljesen összhangba hozza, — a polgári perrendtartás 8. §-a pedig ugy rendelkezik, hogy a főkövetelés mellett járulékként követelt haszon, — ideértve a kamatot és a gyümölcsöt is — valamint a járulékként követelt kár és költség az érték megállapításában nem számit, azt kell megálla pitani, hogy az 1914: XLI1I t.-c. 31. §-ána.k helyes értelmezése szerint fennálló jogszabály az, hogy a főkövetelés járulékaként követelt kár nem számit a pertárgy értékének megállapításában. Minthogy a szóban levő perben a felperes követelésének a lény leges kifizetés idejében fennállandó zürichi jegyzésnek megfelelő, a kereset módosítása ideién számszerűen meg nem határozott, de előre meg sem határozható átértékelését kétségen kivül a késedelmes fizetésből őt netán érhető kárnak megtérítéséül igényelte, az átértékelési esetleges többlet a pertárgy értékéhez nem számitható. A készpénzben fizetendő illetékéit nem a részvénytársaság ügyvezető igazgatója, hanem az igazgatóság tagjai tartoznak kezességgel, és pedig azok, akik az illeték esedékessége idejében igazgatósági tagok voltak. (Közigazgatási Bíróság 19.704/ 1925. P sz.) Panaszos elsősorban azon az alapon kéri a részvénykibocsátási illeték iránti kezesség alóli felmentését, hogy a kezesség az ügyvezető igazgatót térbeli és nem az igazgatóság tagjait. Ezt a kérelmei a bíróság nem teljesíthette, mert az ül. -zab. 97. §-ának 5. pontja szerint a készpénzben fizetendő illetékek lerovásáért a társulatok megbízott ügyvivői, kiknek az üzletnél az illetékbefizetés kötelezettségükben áll, kezeskednek. Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 182. §-a szerint pedig a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi és a 186. § szerint hatóságok és harmadik személyek irányában a részvénytársaságot az igazgatóság képviseli. A részvénytársaság megbízott ügyvivőinek tehát az igazgatósági tagokat és nem az ügyvezető igazgatót kell tekinteni, mert ez utóbbi a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben csak mint az igazgatóságnak a 193. S alapján kirendelt meghatalmazottja jár el és az illetékfizetési kötelezettségért a hatósággal szemben az igazgatóság tagjai a felelős ügyvivők. \ „ Panaszos kifogásolja továbbá azt, hogy az első alaptőkeemelés után kiszabott illetékre kezesség címén a fizetési meghagyást részérc kibocsátották, mert az első alaptőkeemelés 1922-ben történt és panaszost csak 1923-ban választották az igazgatóság tagjává.