Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Okirati illeték - okirat nélkül

m A 202. §. szerint a kereskedelmi (jelenleg tehát a közkereseti és betéti) társaságok alakítására vonatkozó szerződések — okirat híján is — illetek alá vonandók, amennyiben ezeket, a kereskedelmi cégek jegyzékébe bejegyzik. A 286. §. szerint az ajánlatnak szóval történt elfogadása is illeték alá esik, de csakis akkor, ha az ajánlatot az ilymódon keletkezett szerződésnek érvényesítése végett birói vagy közigazgatási eljárásban bizonyítékul felhasználják. Ebben a négy esetben a felek közötti szerződési viszony, — tehát maga az illetékalap — kétségtelenül felismerhető és igy az illeték alá vonás jogi szempontból aligha eshetik kifogás alá. Másképpen kell megítélnünk a 204. §-ban szabályozott nyugtailletéket. E §. szerint ugyanis a nyilvános számadásra köteles vállalatok, társaságok és intézetek a szolgálatukban álló alkalmazottaknak, továbbá az igazgatósági, felügyelőbizottsági és választmányi tagoknak adott járandóságok után a nyugtailletéket pénzben megfizetni kötelesek, akár állítottak ki nyugtát, akár nem. Valamely szolgáltatás nem jogügylet, hanem rendszerint egy jogügylet teljesitése, perfektuálása, A szolgáltatás csupán fizikai törtetés, melyből további jogok és kötelezettségek nem származnak és igy illeték tárgya nem lehet.*) Annak a negatívumnak, hogy a hitelező a teljesítés ténye folytán újbóli teljesítést nem követelhet, avagy annak, hogy az adós a teljesítés folytán hitelezővé válik és most már ö követelheti az ellenteljesitést, nem az általa eszközölt teljesítés, hanem az alapul fekvő jogügylet az alapja. Birói védelemben tehát nem a teljesítés, hanem itt is a jogügylet n'szesül. A nyugta e szerint csupán fizikai történést deklaráló bizonyíték, szemben a jogügyletet konstituáló szerződéssel. Mint bizonyíték, részesül a már többször emiitett védelemben s igy illetékköteles. Ha azonban nincs nyugta, a bizonyíték csak a vallomás, könyvek felmutatása, stb. lehet, melyek azonban illeték tárgyai szintén nem lehetnek. A nyugtailleték ezek szerint par excellence okirati illeték, amely a legszorosabban az okirathoz tapad, attól el nem választható, amiből következik, hogy nyugtailletéket nyugta nélkül kreálni nem is lehet. Nem is kell hozzá sok invenció, hogy a 201. §-ban a nyugtailleték leple alatt fel ne ismerjük az alkalmazottak kereseti adójának, illetve a tantieme-adónak igazságtalan, — mert nem progresszív — egyszerű felemelését. Ugyanezen az alapon kifogás alá esik a 113. §. 1. bek. 2. pontjának a szövegezése, mely szerint a biztosító intézet a biztosítási szerződés alapján teljesített minden szolgáltatás után illetéket tartozik fizetni. Itt azonban csakis a szövegezés eshetik kifogás alá, mert ebben az esetben is nem a szolgáltatás, hanem a szolgáltatásról kiállított nyugta az illetéktárgy. A szövegezés és elv tehát helytelen, a gyakorlatban azonban *) Ugyanígy dr. Koós István a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályában 1927. okt. 26-án tartott előadásában.