Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Okirati illeték - okirat nélkül

174 ennek nincs jelentősége azért, mert aligha képzelhető a biztosi! 6 intézetek részéről kifizetés nyugta nélkül. Ezek a jogi megfontolások, — véleményem szerint — legalkalmasabbak arra, hogy megdöntsék az ellátási intézetekről szóló és oly sokat vitatott 115. §-nak 4. bekezdését. A 115. §. 1. bekezdése ugyanis a vállalatok ellátási (nyugdíj) intézeteit biztositó intézeteknek tekinti, mihez képest az alkalmazottak, továbbá a vállalat által az ellátási intézet javára fizetett összegek (quasi biztositási dijak), mint illetékalapok alapján a nyugdíjra, stb. vonatkozó (quasi biztositási) szerződéseket illeték alá vonja. Ugyanezen §. 4. bekezdése szerint az illetékkötelezettségre nincs befolyással az, hogy az ellátásokra szolgáló vagyon egy más személy (vagyis a vállalat) vagyonának alkotó része. A legtöbb vállalati nyugdíjintézet ugyanis a pénzromlás folytán tönkrement. Ezeket a vállalatok a tartalékolás segítségével, vagyis egyszerű könyvelési technikával pótolták. Bizonyos, hogy okirat itt nincs, de bizonyos az is, hogy hiába keresünk itt szerződést is, mert önmagával senki sem szerződtetik. Az okirat nélküli illetékek közé kell soroznunk a 160. §-ban körülirt betét- és folyószámlaátalány-illetéket is, mely indokát az alapul fekvő szerződésben találja. Hogy gazdasági és forgalmi szempontból ez az illeték helytálló-e, ez attól függetlenül vitatható. A felvetett kérdés szempontjából jogtalannak és jogalap nélkülinek kell mondanunk a 207. és 208. §§-ok szerint a sors játékoknál a nyeremények után, a nyeremények összege alapján kivetett illetéket. A sorsjátékoknál a szerződést ugyanis a sorsjegy incorporálja, ez pedig ugyanezen §§-ok szerint külön illeték alá esik. A nyeremény kifizetése pedig az ilyképp már megilletékezett szerencseszerzödés alapján történik, hol van tehát a jogcim és hol van az illetéktárgy a nyeremények megilletékezésénél. Hogy a nyereményeknek közszolgáltatás alá vonása helyes és gazdaságilag megokolt, az más kérdés. Ez a közszolgáltatás azonban nem illeték, legkevésbbé okirati illeték, hanem nyerményadó. amint hogy eddig ez is volt ennek a közszolgáltatásnak a neve. Lényegileg ugyanilyen megítélés alá esik a 152. §-ban szabályozott okirat nélküli kamatilleték, mely a legújabb időkig szintén adó volt s mely adójellegét az illetékek közé való soroztatásával természetesen nem is vesztette el. Gazdasági szemle. Bonyodalmak a reparáció körül. A reparáció kérdési ismét a világpolitika és még inkább a világgazdasági érdeklődés előterébe nyomult. Több mint két évvel ezelőtt ugy látszott, hogy a Dawes-terv a/, összes nehézségeket elsimította és hogj a németek jóvátételi készsége lehetővé tette az egész reparációs problémának, mint egy végleg elintézett ügynek az elkönyvelé-