Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 5. szám - A magyarnyelvű cimtáblák használata és adója

f) a VI. csoporthoz tartozóknál 500.000 lej bérértéken felül 2.000 lej g) szabad foglalkozást űzőknél 300 lej h) az idegen cégek, ha azonos betüfajtával és azonos méretben vannak román nyelvre lefordítva, ezeknek illetéke ugyanaz lesz ; viszont az idegen nyelven vagy pedig idegen betünemmel irott cégek után a fenti illetékek nyolcszorosa hajtandó be. Jellemző arra a gyorstalpaló munkára, ahogy a közigazgatási törvény elkészült, hogy a fenti törvényes rendelkezés tele van kifejezésbeli hibákkal, amelyek könnyen végzetes fogalomzavarra vezethetnek. Ennek eloszlatása érdekében tisztáznunk kell tehát a hibás, vagy kétértelmű kifejezéseket. Először is meg kell állapitanunk, hogy a törvényt kiegészítő táblázatban hármas sorszám alatt található rendelkezés első bekezdése „cégek" megadóztatásáról rendelkezik, a h) pontban pedig „idegen cégek"-ről van szó. Ennek következtében alapos kétség merülhet fel az iránt, hogy a törvényhozó a cégeket illetve külföldi cégeket, vagy pedig csak a román vagy más nyelvű felirattal bíró cég és cimtáblákat teszi a megfelelő községi adó tárgyává. Az ókirályságbeli köznapi nyelven ugyanis a cég (firma) szó két fogalmat fed. Jelenti egyrészt a szigorúan jogi értelemben vett cégnek, mint kereskedelmi jogi személynek a fogalmát, de jelentheti magát a cégtáblát (kereskedelmi cég cimtábláját) vagy cimtáblát (bármiféle nyilvánosan kifüggesztett táblát, mely az illető nevét és foglalkozását jelöli meg), amelyeknek pontosabb román kifejezése az „embléma" szó volna. Ha tekintetbe vesszük, hogy a 3. pont első bekezdése magában foglalja a „cég" szónak a jelen törvényes rendelkezésre vonatkozó meghatározását is, mint „amely a vállalat vagy a foglalkozás nemét, valamint a vállalkozó illetve a szabad foglalkozást üző nevét jelöli meg", minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a törvényhozó „cég" kifejezés alatt pedig nem román nyelvű cégtáblákat, illetve cimtáblákat ért. De téves a h) pont alatt két izben használt „illeték" (taxa) kifejezés is, mivel itt nem illetékről, hanem községi adóról lehet csak szó. Illeték fogalma alatt ugyanis olyan fizetési kötelezettséget értünk, amelyet az illető személy egy bizonyos állami, községi vagy más szolgáltatás ellenében tartozik esetről-esetre fizetni s nem pedig állandó jelleggel évről-évre, minden meg66