Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 6. szám

runkat." A nagy Haret alatt az iskolai tevékenység révén hatalmas közgazdasági mozgalom keletkezett, most kulturális mozgalomra van szükség. A népkultúra emelése «állami dogma», hogy ez az élénk intelligenciájú, de egészséges és rendszeres vezetést nélkülöző nép «felülemelkedjék az ország heterogén elemein». A tanítóságra vár a nagy feladat s kulturális intézményeinkre és a magánkezdeményezésre. 40.000 tanitó, 12.000 egyetemi és középiskoiai tanár „igazi tűzhelyei a világosságnak". Az Astra a hegyekentuli testvéreink nemzeti öntudata emelésében olyan tényező volt, „mint egy igazi minisztériumé" a két egyház mellett. És hogy mit eredményezhet a lelkes magánkezdeményezés, ezt megmutatta az iskolaépitési hadjárat. Csak egy baj van : későn kezdettük. A hiányt apostoli lélekkel kell pótolni. Kétségtelen, hogy a népmivelés kérdése a háború után a román közélet egyik legnehezebben megoldható problémája lett. A háború szerencsés befejezése, az ország még csak nem is álmodott megnagyobbodása a román nép önérzetét megnövelte. Vannak, akik a román nemzet renaissanceáról beszélnek. Azt is olvassuk elég gyakran, hogy a nép szomjazza az iskolát. Kiritescu szerint a nép most már nem földet, hanem iskolát követel. De viszont Suteu, az egyetemes tanítóegyesület elnöke a nép „lelki kríziséről" beszél, amelyre senkinek sincs gondja, mig a financiális krizis panaszával tele van a világ. Pedig Antonescu szerint magának a gazdasági krizisnek is jelentékeny részben a nevelés krízise az oka. S e lelki krizis egyik nyilvánulása éppen a teljes hidegség és közöny az iskola iránt, melynek következménye az analfabetizmus. Az agrárreformnak is abban látja egyik vészes következményét, hogy a törvény igazságtalan és erkölcstelen végrehajtása nagy ürt támasztott a falu és város értelmiségi osztálya és a nép között. Az általános választói jog időelőtti megadása a népet a politikával való foglalkozásba sodorta, ahol felelőtlen elemek vezetése alatt a fegyelmezetlenségnek számtalan jelét mutatta. Ezért vonja le azt a következtetést, hogy „egy egészséges állampolgári nevelésnek" meg kellett volna előznie az általános választói jogot. E nevelés első sorban a két román egyház és az iskola feladata. Ezeknek kell a „kulturális offenzívát" vezetniök. Suteu erdélyi ember. Uj hangot dob a kérdés tárgyalásába, mikor az egyházak nevelő munkájára hivatkozik. A régi királyság embereinél ez a hang hiányzik. Pedig vannak, akik hálásan 90