Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1. szám

de anélkül, hogy ebbe be volna kebelezve. Elvenne egy évet a középiskolától s egyet az egyetemtől és két évet szerezne a következő szakokkal: mathematikai vagy reális, élettani vagy természettudományi, irodalmi (irodalom, filozófia, jog), közgazdasági (közgazdaság, jog, kereskedelem, szövetkezeti ügyek) és pedagógiai. Ezzel a kiválasztás már az egyetemre lépés előtt megtörténnék. Hiszen a tapasztalat mutatja, hogy a középiskolába beiratkozott tanulóknak csak 25 százaléka ér el a bakkalaureátusig. Az ily módon szervezett kollégiumok „lennének a kiegészített Románia kulturális egyesítésének próbaköve és emeltyűje". Itt az érzelmet nevelnék egységes általános miveltséggel, az egyetemeken pedig a tudományos szellem uralkodnék. Az előkészítő évnek a líceumba való szervezésének híve Negulescu. Az ő reformterve szerint a liceum szintén három ciklusra oszlik: alsó, felső és szaki (curs de specializare). A szaki kurzus egy éves és nyolc szekcióra oszlik a fakultások és az alkalmazott tudományok intézeteinek megfelelően. Nagyon tanulságos és érdemes a megfigyelésre az ő okfejtése. Az első év az egyetemen majdnem kárba ment, mert a tanulóknak időre van szükségük, hogy beleéljék magukat az egyetem légkörébe, vagy amint Titu Maiorescu mondja :»ca sá se atmosferizeze«. Már az 1897. évi szabályzat létesítette az előkészítő évet az egyetem filozófiai és irodalmi fakultása mellett, de 1909-ben megszüntették, mert nem hozta meg a kivánt eredményt. Negulescu megmondja miért. Mert a legtöbb tanárnak nem volt meg a szükséges pedagógiai műveltsége arra, hogy előadásaiban alkalmazkodjék a kezdők szükségleteihez. A legtöbb, s különösen az öregebbek, nem tanult pedagógiát és nem vett tudomást annak elveiről. Csak azok a filozófiai és természettudományi karon működő fiatalabb tanárok, akik középiskolaiakból lettek, s mint ilyenek a képesítő vizsgálaton ebből is próbát állottak ki, rendelkeznek olyan amilyen készültséggel ebben a tekintetben. A jogi és a szaki fakultás tanárainál teljesen hiányzik e készület. Sőt ami még rosszabb, némelyek nem becsülik, sőt egyenesen diszkreditálják a pedagógiát, melyről teljesen hibás fogalmuk van. Negulescu mint tanárvizsgáló bizottsági tag többször volt kénytelen figyelmeztetni kollégáit, hogy a könnyű és gazdaságos ismeretátadásnak és szerzésnek bizonyos psychologiai szabályai vannak, amelyeket ismerni és követni kell a tanításnál. Ez az egyik ok, 4