Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - Petrovici középiskolai reformtervezete

kérdéseket, mint Anghelescu. Bizonyára nem volna annyi okunk siratni régi iskolai autonómiánk megsemmisítését s nemzeti kultúránk oly siralmas hanyatlását. Alig jelent meg ez a terv, élénk és szenvedélyes bírálatban részesült a liberálisok soraiból. A Revista Generalá a ínvátámántului-nak majdnem minden száma hoz néha két hozzászólást és bírálatot is. Alig van egynehány halkan nyilvánuló elismerés mellette. A törvényjavaslat támadói között közéleti szerepénél fogva első helyen áll Anghelescu. A demokratikus, a hazafias nevelés és pedagógia szempontjából bírálja azt, amelyről azt állítja, hogy csak a 8 első oldal tartalma eredeti, a többi lényegtelen módosításokkal az ő javaslatának reprodukálása. Kifogásolja, hogy eldobja a két ciklust, teremt egy filozófiai szakliceumot, kidobja az alsó tagozatból az ország történelmét és földrajzát, megterheli a tantervet szakbeli tantárgyakkal s benyújtja a parlamentnek anélkül, hogy meghallgatná illetékes szakemberek, a közoktatási főtanács és az állandó tanács véleményét. Líceuma elszigetelt, nincs kapcsolata sem a középfokú gyakorlati oktatással, sem az ugyanolyan fokú elméleti oktatással (seminarium, tanítóképzők). A gimnáziumi tagozat elvetésével megakadályozza a parasztságot, hogy nagy számban menjen középfokú iskolákba s ezért antidemokratikus. A tananyag ugy van beosztva, hogy a tanulónak végeznie kell mind a hét osztályt, különben nem teljes, hanem félben maradt műveltséget kap. Akik kimaradnak, azok éppen a nemzeti tárgyakból nem kapnak nevelést, mert az egyetemes történelemben nem lehet tanulni a román történelmet, sem Európa földrajzában Románia földrajzát. Ezért terve „valódi tévedés" és pedig nemzetellenes, mely nem felel meg sem az ország jelenlegi szükségleteinek, sem egy liceum követelményeinek, melynek általános műveltséget s nem szakit kell adnia. Pedagó^iaellenes is, mert ahelyett hogy könnyítene a tanterven, melynek túlzsúfoltságát mindenki ismeri és panaszolja, olyan nehéz tanulmányokat gyömöszöl bele, melyek nem líceumi tanulók korához és értelmi fejlettségéhez valók, hanem az egyetemre való szaktanulmányok. Helytelenül hivatkozik Franciaországra, mert ott a filozófiát az utolsó osztályban tanulják, nem az V.-ben.1 1 Revista Generalá a ínvátámántului. 1927. 137—145. I. „A nemzeti liberális párt iskolapolitikája" cimen. 54