Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1930 / 4. szám - Petrovici középiskolai reformtervezete
e§y alakulóban levő népre. Franciaországban az utolsó évben heti 9 órában tanítják s ez évet fii zófiai osztálynak nevezik. Ezzel párhuzamosan ágazik el az u. n. matematikai osztály, melyben heti három filozófiai óra van. Ő nem akarta e bifurkációt. hogy ne legyen egyetlen tanuló sem, aki nem ment át a filozófiai tanulmányokon, melyek rendszert visznek a tanulmányokba, egységes világnézetet nyújtanak s a minden pályán egyaránt szükséges ideálizmusnak biztos alapot vetnek. Petrovici elgondolása igen elméleti és nincs kellő kapcsolatban a való élettel. A filozófiai tanulmányok sokkal elvontabb természetűek, hogy sem 15-17 éves ifjak sikerrel elmélyedhetnének bennük. Bármennyire szeretnők is a célt, a modern ember kétségektől szaggatott lelkének összhangját visszaállítani, azt gondoljak, hogy Petrovici terve nem vezet ehhez a célhoz. Rá kell mutatnunk azonban arra a nagy különbségre, amely van Anghelescu és Petrovici szellemisége között. Petrovici nem a törvénytől várja az óhajtott cél valósulását, hanem a nevelés mélyreható és lassú munkájától. Nem avatkozik bele tudatlan, elfogult és brutális módon az iskola életébe, miként Anghelescu. Gondolatai a tiszta humánum étheri regióiban szállanak és semmi közösségük Anghelescu türelmetlen, sovén és elfogult szellemiségével. Ő pur sí simplu embereket akar képezni, nem türelmetlen és kizáró szellemű románokat. Szeretné visszaadni a modern embernek azt a harmonikus lelket, amely a súlyos élet nehéz keresztjei ellentétes hatásai alatt kínosan gyötrődik s kétségek zátonyai között hányódik. Petrovici lelke idegen attól a kíméletlen hazafiúi uszításoktól, amely Anghelescu törvényeiből hangzik felénk. Anghelescu a pártokra szakadt világ kíméletlen harcosa, a háborús világ iskolai harsonása. Petrovici egész szellemi alkata más berendezésű. A tudomány lelkéből élő ember, akitől idegen a hazafias fórum ágálása s akit - ugylátszik - eredeti lelki adottsága mellett a Nemzetek Szövetségének pedagógiai pacitizmusa is megérintett. S minden tiszteletreméltó erkölcsi bátorsága és koncepcióinak eredetisége és tisztasága dacára is arról nem ő tehet, hogy Anghelescu törvényei bizonyos vonatkozásokban olyan kész helyzeteket teremtettek a kisebbségek hátrányára, amelyeken változtatni, enyhíteni nem volt módjában. Olyan lelki berendezésű ember, minő Petrovici, ha a sors odaállította volna, egészen más szellemben és formában oldotta volna meg az iskolai 53