Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 1. szám - A bakkalaureátus

csak „egy marok". Ez a szám most egyszerre 340-re, tehát több mint 15-szörösére szaporodott. Ezeket az iskolákat el kellett látni jóformán máról-holnapra sok minden egyéb mellett tanárokkal is. A Consiliul Dirigent két évben egymásután 2—2 hónapos „professzor"-képző (?) tanfolyamokat rendezett. Az igy kiképzett (?) és képesített professzorokat rászabadították az iskolákra. Jellemző kultúrtörténeti adat lesz ez az állapot a jövő történetirója számára. Amiért Anghelescu nem is késik megróni a kormányzó tanácsot, nem azért, hogy a tanfolyamot igy rendezte meg s megadta az u. n. „kurzista"-tanároknak a profeszszor cimet és fizetést, hanem azért, hogy miért adta meg a csatolt területen létesített uj intézeteknek a nyilvánossági jogot. De nemcsak ezeket a „tanárokat" szabadították rá az iskolákra, hanem a máról-holnapra gombamódra szinte számbavehetetlen módon születő s kezdetben üresen álló iskola-kereteket tanulókai is meg kellett tölteni. Tervszerű és mesterséges agitáció indult meg e keretek benépesítésére mindenféle készületlen elemekkel. Lehetetlen volt, hogy az iskola színvonala mélyen ne sülvedjen. Az állami és más közszolgálat különböző mezőire emberek kellettek. Megindult a bizonyitványszerzés és gyártás törvényes és törvénytelen eszközökkel. A külföldi, főleg francia és belga egyetemeket olyan készületlen ifjúság rohanta meg, amely nem volt képes az egyetemi szakelőadások megértésére és követésére s abszolváló bizonyítvánnyal rendelkező olyan ifjú is akadt nem egy, aki Anghelescu szerint nem tudott irni és olvasni. Az egyetemi hallgatók száma felülemelkedett a 30/>00-en, tehát több volt, mint a nyugat nagy müveit államaiban. Magán a bukaresti egyetem jogi fakultásán több mint 6400 hallgató volt. Ezek s még sok más hátrányos körülmény halmozódása birta rá Anghelescut, hogy már 1924 őszén hozzákezdjen a bakkalaureátusi vizsgálat megszervezéséhez. A dolgok természetes és logikus rendje azt hozta volna magával, hogy egy ilyen alapvető reformot ne izoláltan, incidentális módon kezdeményezzen, hanem szervesen beleépítve az egész középiskolai oktatás nagy kérdésének egészébe. De neki sürgősebb volt ez és a magánoktatási törvény megalkotása, mellyel a legalapvetőbb és leglényegesebb kérdésekben prejudikált. Ugy hogy amikor mint minisztersége utolsó alkotását, a 7 osztályos egységes középiskolát az erre vonatkozó javaslatában 1928-ban megalkotta, akkor a kisebbségi felekezeti középiskola már véglegesen el volt intézve. Már nem volt egyetlenegy ere sem, melyet felvághatott volna. Hiába tiltakoztak a szászok és a magyar egyházak, hiába igyekeztek jobb belátásra birni, a javaslatot velük való közlés és véleményük kikérése nélkül napirendre tűzette és letárgyaltatta. Az 1925. évi törvény lényeges tartalma: 7