Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 1. szám - A bakkalaureátus

Anghelescut és Dimát emlitem meg. Anghelescu a maga törvényjavaslata megokolásában azt mondja, hogy e törvény intézkedései a háború előtt megfelelhettek, de utána veszedelmet rejtenek magukban. Ez a törvény t. i. eltörli az évvégi osztályvizsgákat, valamint a líceumba való fellépés 'pelőtt a felvételi vizsgát. így a kirostálás teljesen hiányzott s aki az abszolváló vizsgálatig vergődhetett, annak elnéző, modern intézkedései miatt bizonyosan átment. így egy csomó készületlen elem lepte el az egyetemeket s foglalta el a helyeket a szemináriumokban és laboratóriumokban a jól készültektől és érdemesektől. Anghelescu igy foglalja össze kritikáját: „az abszolváló vizsgálat rossz eredményeket adott s hozzájárult a tanulmányok színvonalának eséséhez". Ugyané gondolatkörben mozog Dima kritikája is. De ő elmélyedőbb érdeklődéssel akarja magyarázni és megértetni Haret reformjának gondolati hátterét. Haret e teljesen modern reformját abban a gondolatban és várakozásban javasolta, hogy kevesbedni fog az osztály tanulóinak száma és javulni fog a módszer is. Egyik várakozása sem valósult. Az osztályok tulnépesek maradtak — pénzügyi okokból. A módszerjavulás sem következett be. Egy intézet különböző szekcióinak tanulói egy csoportba osztattak. Haret eszméi pénzügyi okok miatt holt betűk maradtak. De a várakozásokban való csalódásnak más okát is látja Dima. Haret törvénye szintén pénzügyi szempontból megváltoztatta az 1864. évinek azt az intézkedését, mely a tanárt egy bizonyos tanszékhez nevezi ki s az eredményért felelőssé teszi, indítást és ösztönzést adván neki a lelkiismeretes munkára. 1898 óta a tanárt nem egy bizonyos tanszékre nevezik ki, hanem egy bizonyos szakra egy városba s a törvény jogot ad a miniszternek, hogy a tanárt szükség szerint ugyanazon vátos bármely iskolájához bármely osztályába beossza. Ez a törvény olyan helyzetet teremtett, hogy egy tanuló előtt középiskolai tanulmányi ideje alatt eldefilirozott 7-8, sőt több tanár is. Ilyen körülmények között lehetetlen felvetni a felelősség kérdését s lehetetlen komoly, lelkiismeretes és buzgó tanítást követelni tőlük. S a bajok még halmozódtak azzal, hogy az ellenőrzést nemcsak hogy nem erősítették, hanem a helyzet egész mivoltának félreismerésével az egyetlen komoly ellenőrzést, az évvégi vizsgálatokat egy miniszteri rendelettel megszüntették. Ami pedig az uj módszer (direkt) tökéletesebb alkalmazásától várható javulást illeti, itt az uj módszer elő volt ugyan irva, de sok helyt — még fővárosi intézetekben is! — meg nem értve azt, egészen a nevetségességig diszkreditálták. így állott az abszolváló vizsgálat törvényes rendje, mikor a háború bevégződött. Románia óhajai beteljesültek. Líceumainak száma a háború előtt 22 volt, amint Gárboviceanu mondja, 6