Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 1. szám - A bakkalaureátus

értekezés megbirálásánál inkább a tanult anyag elsajátítását és az érett gondolkodás kialakulását kell tekintetbe venni, mint az ismeretek terjedelmét; azt nézni, hogy tudja-e a tényeket csoportosítani, kiválasztani a tételéhez szükségeseket, mellőzi-e a haszontalanokat, kitudja-e fejezni világosan és rendszeresen gondolatait s tud-e takarékosan bánni az idővel, amely rendelkezésére áll. Hátrányára tudják be, ha dolgozatát nem fejezte be vagy azért, mert eltért a kérdéstől, vagy pedig, mert igen széles tervet készített, még akkor is, ha az előadott részt jól tárgyalta. A bizottság a gondolatokat és az előadás formáját is megbírálja. Különös értéket tulajdonit a nyelvhelyességnek, az értekezésnél az előadás könnyüségének és módszerének. Átmenteknek nyilvánítja azokat, akik minden próbából legalább elégségest kaptak. Akik egyből elégtelent kaptak, de más két próbából jót, átmenteknek nyilváníthatók, ha a többség ugy határoz. Az abszolváló vizsgálatnál nincs jog a javításra. Aki megbukott, az csak a következő évben jelentkezhetik ugyanazon iskolánál. Akik átmentek, azok bizonyítványt kapnak, melyet aláir az elnök, az igazgató, a titkár és a jelölt, utóbbi az igazgató vagy megbízottja jelenlétében. Akik legalább 9 médiát kaptak s 8-asnál kisebbet semmiből, azok „dicséretesen" (cu laudá) mentek át. A bizonyítványt semmi szin alatt nem szabad más néven kibocsátani, mint amelyen a tanuló be volt írva az iskolába. A líceum 8 osztályát végzetteknek nincs joguk az egyetemre beiratkozni, csak a liceum abszolváló bizonyítványának (certificat de absolvire) elnyerése után. Hogy a különböző szekciók abszolváltjai hová iratkozhatnak be, azt az egyetem szabályzata szabályozza. Kétségtelen, hogy Spiru Haret e törvénye egy minden izében modern gondolkodású és pedagógiai ismeretekkel és érzékkel bíró elme alkotása. Egész világ választja el az 1864. évi bakkalaureátusi törvénytől. Modern az az intézkedése, hogy nem öleli fel a középiskolai tanulmányok egész enciklopédiáját, ami csak az emlékezet vizsgájává tenné. Modern az az előírása is, hogy a tanulókat nem előttük ismeretlen egyetemi tanárok, hanem saját tanáraik vizsgálják meg, sőt jobban mondva: nem egyesek, hanem maga a bizottság, ami a tévedés lehetőségét mindenesetre legalább is alkalmasabb csökkenteni. Aztán mély belátásra mutat az az utasítása is, hogy a tanuló hátrányára lényegesen be kell számítani, ha nem végezte be dolgozatát vagy azért, mert elkalandozott a tárgytól, vagy azért, mert túlságosan széles és tág tervet csinált. Ez a törvény a kor pedagógiai belátásának és követelményeinek színvonalán állott s amint Gárboviceanu, ki egyike volt Spiru Haret munkatársainak, mondja, egészen a háborúig teljesen meg is felelt céljának és szép eredményeket hozott. Vannak azonban, akik az abszolváló vizsgálatról nem nyilatkoznak elismeréssel. Ezek közül csupán 5