Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 3. szám - A bakkalaureátus 3. [r.]

vizsgálat ugyanolyan elvek szerint összeállított bizottság előtt történjék*, és mint természetes dolgot a rendelkezések olyan módosítását, hogy az összes tárgyakból, kivéve a román nyelv és ír •'dalmát s a magánoktatási törvény módosításáig a román történelmet és földrajzot, anyanyelvükön feleljenek*. Gyárfás a törvényjavaslatot az egész középiskolai törvény szempontjából vizsgálja, mert arról van meggyőződve, hogy annak egész hibás felépítését ilyen apró módosításokkal nem lehet helyrehozni. De mellőzzük ezt a minden izében talpraesett, okos kritikáját. Csupán a törvényre vonatkozó bírálatának vezető szempontjaira szorítkozunk. A bakkalaureátus három célja közül csak egyet lát indokoltnak, azt, hogy igazolja a tanulmányok hatását a gondolkodás kialakulására. A kiválasztás, vagy amint Iorga mondja : a szita, Ghidionescu szerint: a gilotin szempontját tévesnek tartja. A bizottság megalakítását «lényeges módosításnak* mondja, de bizalmatlanság miatt a hibát csak félig javítja ki, habár a régi törvényt maga a miniszter is hibásnak nyilvánította s azzal, hogy a felekezeti tanárokat kizárja a bizottságból „nagy igazságtalanságot követ el a felekezetekkel szemben". A kérdezés mai rendszere ,,a növendék gyötrése és tragikomikus kinzása". Costachescu mondotta, hogy nem elég megállapítani a hibát, hanem meg kell találni a megoldást. A kormánynak volt ideje megtalálni a hibát, de megoldást nem tud javasolni. Ez a törvényjavaslat nem megoldás, csak félénk és tapogatózó kísérlet s azért nem fogadja el. Ha véleményt akarnék mondani a magyar és német kisebbség parlamenti szerepléséről, azt kellene mondanom, hogy a szász képviselők tevékenysége öntudatosabb, elvi alapokon álló, rendszeres és céltudatos küzdelem, mely a részletek miatt a nagy és végső célokat sohasem téveszti szem elől; a magyaroké a részletek kritikájába vesző s emiatt a nagy elvi kívánalmakat néha szem elől tévesztő, kellően ki nem domborító. A zsidók részéről Fischer J. beszélt, akinek egy találó hasonlata megérdemli, hogy idézzem : „ez a törvény olyan, mint egy épület fedele, melybe a hibás épités miatt nem hatol be a nap és a levegő, ami pedig a kisebbségi oktatás rendes fejlődésére feltétlenül szükséges. Az oktatás egész épületének gyökeres változtatása nélkül, a fedél reparálása nem javít a helyzeten". Ebben a gondolatban találkozik Iorgával, aki azt 35