Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 3. szám - A bakkalaureátus 3. [r.]

mondja, hogy „foltozni akarják a régi házat, amelyet pedig le kellene rombolni". Mit felelt mind e kifogásokra Costachescu ? A parlamentben azt mondta, hogy állják a gyulafehérvári határozatokat, de a megvalósítást nem lehet azonnal egyszerre olyan rövid idő alatt követelni, csak lassan, fokonként, a körülményektől feltételezetten. Reméli, hogy lesz idejük az egész oktatásügyet revízió alá venni s felülről az egyetemtől lefelé az elemi iskoláig olyan formát adni, hogy megfeleljen annak a célnak, melyet szolgálnia kell. A sok nyelv miatti panasz ? Teljesen jogos, de nem tehetünk ellene semmit, mert kis nemzetvoltunknak, helyzetünknek inhaerens mozzanata, melytől nem szabadulhatunk. Hogy románizáljuk őket ? Erre nincs szükségünk. Csak azt akarjuk, hogy tanulják meg a nyelvet, melyre saját maguknak van szükségük. Ezt a tanterv irja elő, melytől nem térünk el, mert belsőleg meg vagyunk győződve helyességéről s igy diktálja nemzeti öntudatunk. Az iskolai autonómia követelésére a bizottságok összeállítása ügyében egész válasza csak annyi volt, hogy a bakkalaureátus államvizsgálat, amely jogokat ad az államban s ezért az állam ugy szervezi, ahogy érdekei diktálják. E ponton találkozik gondolata a Rádulescu-Motruéval, aki azt a felfogást vallja, hogy az állam a köztisztviselőket a maga eszméihez hívekké akarja formálni s e tekintetben a történelem és földrajz a lelki közösség egy faját alapítja meg az összes állampolgárok között; tehát egyelőre szükség van még arra, hogy iskolai törvények nem tisztán pedagógiai elvek alapján, hanem politikai szempontok irányítása szerint alkottassanak. A szenátusban kijelentette még, hogy segélyezni fogják a kisebbségi iskolákat az állam erejéhez képest, ma kevesebbel, holnap többel s remélik, eljő az idő, hogy annyit adhatnak, amivel meg lesznek elégedve. Azóta a segélyről szóló javaslatot benyújtották s meg is szavazták. Kicsi az összeg, sokfelé oszlik s a tengernyi szükségen nem fog érezhetően segíteni. De a törvény precedensként ott áll s ezután nehezen lehet elképzelni olyan kormányt, amely a kisebbségek ezirányu jogát kétségbe vonhatná. Van azonban a miniszteri kijelentésnek egy olyan része, amely némi reményre jogosít a közoktatás rendezése és revíziója tekintetében. Ez a parlamenti tárgyalás megmutatta, hogy a pártot a közoktatás kérdéseiben nem kizárólagos politikai 36