Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 2. szám - A bakkalaureátus 2. [r.]

És feltűnt az is, hogy sem a javaslat megokolásában, sem a szónokok beszédeiben nem esik egyetlen szó sem arról, hogy e javaslat benyújtását az is, vagy helyesebben : főleg az tette szükségessé, hogy a törvény megalkotása óta a középiskolai tanterv gyökeres változáson ment át, amely szükségképen maga után vonja a bekoronázó vizsgálat változtatását is. Anghelescu a szenátusban elismerte, hogy a javaslatban vannak jó és rossz módosítások. Jók : az időszakok számának leszállítása 8-ról 5 re, a felső tagozat jegyeinek beterjesztése; azonban szabályzatban kell kimondani, hogy e jegyek nem vehetők számításba. (Akkor minek beterjeszteni ?) Rosszak: a már emiitetten kivül a francia Írásbeli eltörlése, a filozófia, egyetemes földrajz, történelem kihagyása; olyan tanárok kinevezése, akik ismerik a tanulót; a bizottságok számának szaporítása, inspektorok kinevezése elnökökül. A francia írásbelire hallgassuk meg Costachescu és Ghidionescu felfogását. A miniszter, mint francia műveltségű ember, meg van győződve a francia kultúra értékéről. Mint kicsiny nemzet kénytelenek vagyunk több nyelvet tanulni. Hogy melyiket tanuljuk ? Ez a választás kérdése, melyben a nagy nyugati nemzetek nyelvét a szükség szerint egy sorba rendezzük. A mi latinságunk s más politikai körülmények hozzák magukkal, hogy mi a franciát előnyben részesítjük. De a vizsgálatnál szomorú tapasztalatokat szerzett. Pl. feladták a Miorita-\ lefordítani franciára. „Én, aki tudok franciául - mondja a miniszter — garantálom, hogy Önök is elbuknának, ha e tételt kapnák feladatul". Ghidionescu (ő volt az egyik vizsgáló bizottság elnöke és kérdező tanára a franciából) meg azt mondja: hogy lehet követelni, hogy a tanuló idegen nyelven helyesen irjon ? Kívánni lehet, hogy értse a nyelvet, beszélje fogyatékosan s használjon francia könyveket. De irni ? Az inkább luxus, mint szükség, inkább ügyesség, melyet megszerez később, ha majd külföldre megy. Azzal vádolnak, hogy leszállítjuk a francia nivóját; holott mi vagyunk, akik igazában meg akarjuk tanítani a nyelvet, nemcsak könyvből. (S valóban már az idénre kiadott utasítás - lényegesen eltérően a régitől - a fősúlyt nem az irókra és irodalomra, hanem a beszélgetésre helyezi). Ghidionescu teljes pedagógiai meggyőződéssel vallja, hogy nagy hiba volt, hogy amikor a bakkalaureátust szervezték, a csatolt területeken, ahol csak 2 — 3 éve tanulták a franciát, kivánták, hogy románról 25