Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 2. szám - A bakkalaureátus 2. [r.]

a miniszter - keresik és azt hiszik meg is találták a módját, hogy a vizsgálat technikai feltételeinek módosításával egy igazságosabb és objektívebb eszközt találjanak a tanulók megértésére a véletlen lehető kizárásával. A hozzászólók két kategóriába sorozhatok. A liberálisok azt mondják, hogy a tárgyak számának apasztásával könnyitjük a vizsgálatot. Ez az egyik kategória. A másik meg azon sir és panaszol, hogy igen sok az anyag, tehát redukálni kell. Mit csináltunk ? Kerestük a középutat, mint mindig. Azoknak, akik azt mondják, hogy eí kell törölni a bakkalaureátust (Iorga, részben Rádáceanu), azt felelik: még sokáig szükségünk lesz rá, mig odaérünk, hogy megszabadulhatunk tőle. Különben nem tudja, hogy lehet valakinek értékét feltárni anélkül, hogy megvizsgálnák. Nincs más eszközünk. Az egész törvényjavaslat legfontosabb s tegyük hozzá: leghelyesebb módosítása : a tanulók választása két tárgy között. Az, amit Duca hibának tart s Djuvara szintén, előbbi mert megkönnyíti a vizsgálatot, utóbbi azért, mert eltér az érvényben levő tőrvény egységes liceumától, melyet jónak tart. Ez a kérdés megérdemli a kissé részletezőbb elemzést. Kétségtelenül igaza van Djuvarának abban, hogy ez a választás csak leplezett formája a liceum bifurkációjának. Mikor Djuvara fejtegetésének e pontjához ért, Costachescu közbeszólt: „Ez elfogadása egy pedagógiai elvnek, t. i. akárhogy is igyekeztem egyesíteni, akárhogy is akartam egy kaptafára húzni az összes tanulókat, kikerülhetetlenül vannak köztük különbségek, hajlamok és tehetségek, melyeknek nyiivánulási lehetőséget kell nyújtani. Ugy találtam, hogy ez az intézkedés utat nyit az egyéni hajlamoknak. Nem akartam törvényt alkotni a líceumról, hanem könnyíteni akartam azon ifjak helyzetén, akik hivatást éreznek magukban". Erre Djuvara igy felelt: „Boldog vagyok, hogy megerősíti az általam mondottakat, mert kerülő uton bevezeti a líceumba a bifurkációt». Mire Costachescu így felelt: «De nem én vezetem be, hanem a természet*. Hát teljesen igaza van a miniszternek. Ennek a tételnek pszichológiai alapjait a szenátus előadója, Ghidionescu a modern tudomány teljes felkészültségével módszeresen tárja fel s éppen Anghelescuval szemben, aki a tőle rossznak tartott módosítások között ezt első helyen említi. Ghidionescu a kolozsvári egyetem laboratóriumában intelligenciavizsgálatokat tart, éber figyelemmel kiséri a háború utáni pedagógiai eszmék áramlatait s teljes joggal mondja, hogy nem 23