Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 2. szám - A bakkalaureátus 2. [r.]

váron kihirdette az itt lakó népek iskolai és kulturális autonómiájának alapelvét. De másfelől azt is megállapíthatta, hogy ime a törvények nem örökéletüek, hanem nagyon rövid idő alatt változnak. És a szenátusban is, a parlamentben is felszólalt Costachescu, aki ezeken a beszédeken keresztül egy békét szerető, a pedagógiai eszmeáramlatokat figyelemmel kisérő és kellően értékelő, higgadt és körültekintő embernek mutatkozott be. Sok tanulságot nyújt, ha e beszédeken keresztül betekintünk a liberális és a nemzeti parasztpárt lelkébe s megállapítjuk azt a lényeges elvi különbséget, mely van a két párt felfogása között. Ez a különbség leginkább szembetűnik Anghelescu, Duca és Djuvara, másfelől P. C. Andrei, Lotar Rádáceanu, Costachescu és Ghidionescu, a javaslat előadója felfogásában. Andrei arra mutat rá, hogy pártjuk programjában benne van a kultúra demokratizálása, azaz elterjesztése a nép nagy tömegei között, hogy mindenki elérhessen egy magasabb életnívót ; jelenti a lehetőséget, osztálykülönbség nélkül egyenlő feltételeket, hogy mindenki kifejleszthesse lelki energiáit. Ez a kijelentés nem mond ujat s mégsem egészen fölösleges Anghelescuval szemben, kinek a törvénye határozottan gátat és sorompót akar állítani, nehogy túlságosan megnövekedjék az értelmi proletariátus. Ami e program kisebbségi vonatkozásait illeti, nincs benne a kisebbségek elnyomása: „A románok, akik régebben el voltak nyomva, nem kerülhetnek az elnyomók sorába". „Aki a múltban szenvedett, az most nem tud másokat szenvedtetni". Ennek a kijelentésnek azonban csak akkor lesz tartalma, ha tettek fogják kisérni, ami egyelőre még késik. S az a tény, hogy a nemzeti parasztpárt első iskolaügyi törvénye egyenesen a liberális párt törvényének elvi alapján áll, amit a bizottság óvatos fogalmazásában ugy olvasunk, hogy nincs ellentétben a középiskolai törvény szellemével, mindenesetre óvatosságra int, hogy ne legyünk túlságosan vérmesek reményeinkben. Különben az Anghelescu oligarchikus, militarista szellemű iskoláját jól jellemzi Ráducanu, aki azt fejti ki, h~>gy ez a tekintélyen alapuló pedagógia a tanulókat gonosztevőknek, az iskolát kaszárnyának, a tanárt lelketlen számvevőnek nézi, a tanítást soviniszta és osztályszellemben vezeti s 10 év alatt nem talált magának időt, hogy az elemi és középfokú kisebbségi állami oktatást szervezze, mert ami van, az magán és felekezeti ; az állami oktatás pedig majdnem kizárólag a román nép szá20