Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Az 1937. év hiteljogi gyakorlata

5. BZ. KERESKEDELMI JOG 81 évf. 63. old.) kimondja, hogy a tényleg létező vállalat, még ha formai jogosultság nélkül működik is, a Tvt. oltalmában csak akkor nem részesülhet, ha a vállalat tárgya vagy célja, avagy engedélye nélküli működése a jó erkölcsökbe ütközik. így megtagadta az aktorátust a Kúria attól a vállalattól, melynek tárgya a törvény által tiltott (egészségre ártalmas) készülék forgalomba hozatala volt. (P. IV. 5576 1936., K. J. 1937. évf. 63. old.) Hasonlókép megtagadta a Kúria az aktorátust attól a vállalattól, amely törzskönyvezés nélkül nem készíthető és forgalomba nem hozható gyógyszerkülönlegességnek tiltott módon való készítésével és forgalombahozatalával foglalkozott. (P IV. 2620 1934.. K. J. 1937. évf. 30. old.) Az indokolás azonban kifejezetten hangsúlyozza, hogy a kereseti jognak ez a hiánya csupán a tisztességtelen vállalkozás körére van korlátozva, befeketités ellen azonban megadta e vállalatnak a kereseti jogot. A közigazgatási törvények és a versenytörvény egymáshoz való viszonyára jellemző a Kúria állásfoglalása a záróratúllépési perekben. A drogista-trafikos perekben hozott nagyszámú ítéleteiben egyöntetűen mondotta ki a Kúria, hogy a záróra-tilalom egyszerű, tehát nem tervszerű áthágása legfeljebb közigazgatási jogszabályt sért, de nem képez tisztességtelen versenyt. Felperes egyesület a perbevont trafikosokra vonatkozóan 3—3 esetben igazolta, hogy a rendes üzleti zárórán túl borotvapengét árusítottak, a Kúria azonban három esettel még nem látta igazoltnak a rendszerességet és tervszerűséget. (P. IV. 5589/1937., K. J. 1937. évf. 48. old. és sok hasonló ítélet.) A P. IV. 2314 1937. sz. ítélet is hangsúlyozza (K. J. 1937. évf. 130. old.) hogy a záróra túllépés csupán akkor minősül a Tvt. 1. §-ába is beleütközőnek, ha tervszerűen, vagyis oly körülmények között történik, amelyekből kitűnően az alperes egész üzleti rendszerét a törvényes általános versenytilalom kijátszására alapítja. Ezzel szemben annak a kereskedőnek a terhére, aki üzletének ajtajában automatát helyezett el, amelyből a vevők zárórán túl is vásárolhattak gummicikkekeí, a Kúria megállapította a rendszerességet és így a tisztességtelen versenvt. (P. IV. 196/1937..' K. J. 1937. évf. 114. old.) A versenyjogi irodalomban és gyakorlatban egyik legtöbbet vitatott gondolat a „Verurirkung" elve.* A ,.Verwirkung" gondolata azt jelenti, hogy az a sértett fél, aki hosszú éveken át ellentmondás nélkül elnézi, hogy az alperes az ő jogait sértő cselekményt kövessen el, pl. védjegyét utánozza és ezáltal az alperesnek lehetővé teszi, hogy hosszú éveken át tartó fáradsággal és költséggel magának jelentős üzleti értékeket teremtsen, nem követelheti hosszú * Jó magyar kifejezést még nem sikerült rá találni. eltűrése után most egyszerre alperestől az abbanhagyást, mert hallgatólagos eltűrésével kereseti jogát elvesztette (Rechtsverwirkung). Helyszűke miatt nem foglalkozhatunk bővebben ezzel a témával, azt azonban mindenesetre regisztrálhatjuk, hogy a Kúria bölcs mérséklettel és óvatossággal kezeli ezt a gondolatot és csupán oly esetekre alkalmazza, amikor a Treu und Glauben, a méltányosság szabályaí erősen az alperes mellett és a felperes ellen szólnak. így a P. II. 5790'1936. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 182. old.) elveti alperes Verwirkung kifogását, mert az alperesi védjegy nem vált általánosan ismeretessé. Az indokolásból kitűnően felperes csupán defenzív védjegye alapján lépett fel és a Kúria a Verwirkung kifogás sikerességének előfeltételül felperesnek az alperesi használatról való tudomá sál, alperes jóhiszeműségét és alperesi védjegy közismertté tételét szabja meg. Hasonlóképpen a P IV. 175/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 130. old.) is megköveteli felperes dtürésének tudatosságát és az alperes jóhiszeműségét, kiemeli azonban az ítélet, hogy a „Verwirkung" fogalmilag csak ott lehetséges, ahol egyedül magánérdek szenvedett sérelmet. A felperes eltűrése legfeljebb saját jogi1 inak elenyeszesére vezethet, de nem vezethet a kereseti jog elenyészésére akkor, amikor alperes cselekménye közérdeket sért, mert az ily cselekmény ellen amúgyis bármely versenytárs felléphet és így az egyiknek az eltűrése annigysem mentheti fel az alperest. Rendkívül gazdag volt a gyakorlat az elmúlt évben az ajándékozás kérdésében. A Kúria álláspontja sok tekintetben túlszgorúnakmondható, mert oly ajándékozást is tilt, melyet a középeurópai államok joga általában megenged. Különösen túlzott a P. IV. 698 1937. sz. ítélet álláspontja (K. J. 1937. évf. 114. old.), mely az üzleti tisztességbe ütközőnek minősíti a csekély értékű juttatásokat, apró figyelmességeket is, ha azok ajándékozása állandóan és rendszeresen történik. iSzerény nézetünk szerint a rendsztresség kérdése nem lehet egyedül döntő momentum, mert az érték sem hagyható semmiképpen figyelmen kívül. A P. IV 3915'1'.)36. sz. ítélet (K, J. 1937. évf. 28. old.) kifejti, hogy az ajándékozás elvi tilalma csak az áruval semminő összefüggésben nem álló juttatásra áll; az áruval összefüggésben álló ajándék csupán .^kkor tilos, ha értéke az áru értékével megfelelő arányban nincsen. A kon krét esetben a Kúria nem kifogásolta 9—10 pengő értékű súlőpor rendelése esetén díszesebb kivitelű és más célokra is használható fadobozok juttatását. Elvileg megengediUnek tekinti a Kúria a készpénz megtér .esek különböző fajait. A P. IV. 168 1937. sz. iteiet (K. J. 1937. évf. 78. old,) kimondja, hogy az állandó vevőnek juttatott 690-os vételár visszatérítés lényegében ármérséklés és nem ajándékozás. Ezzel szemben