Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Dán törvény az ármegállapításokról

82 KERESKEDELMI JOG O. SZ. tisztességtelen versenynek minősítette a P. IV. 759'i937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 116. old.) az üvegnagykereskedő alpereseknek azt az igéretét, amellyel az üvegcsiszolók és tükör­készítők vevőinek: a butoriparosoknak minden olyan öntőit kristálytükör üveg után, amelyet valamely hazai csiszoló vagy tükörkészítő cég­től vásárolnak, ha ez az áru az alperesek állal forgalomba hozott tükörüvegből készült, bon formájában négyzetméterenként 4 pengős térítést Ígértek, amely bonok a számla kiegyen­lítésénél készpénzfizetésként voltak fehasznál­halók. A Kúria ettől alpereseket azért tiltotta el, mert az árleszállítást nem a saját vevőik­nek ajánlották fel, hanem más vállalatok: a csiszolók és tükörkészítők vevőinek, amivel azt célozták, hogy azoktól a csiszolóktól és tükör­készítőktől, akik a tükörüveget nem alpere­sektől vásárolják, a vevőket elhódítsák és az alperesektől vásárló csiszolókhoz és tükör­készítőkhöz tereljék. Az áru reklámszerű ingyenes bemutatását és ismertetését a Kúria nem kifogásolja. A P. IV. 4109/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 184. old.) megengedi ú. n. tanácsadó helyiségek fenntartását, amelyekben a közönség a magá­val hozott ruhákat a gyár mosószerével a pro­pagandisták felügyelete és útmutatása mellett díjtalanul kimossa, megszárítja és díjtalanul kivasalja. Mivel a gyár cselekménye mindvégig az ezen ismertetési mód1 által indokolt keretek közt maradt, mindén látogató csupán 3 drb ruhanemű mosására volt feljogosítva, ezt a gyár betűrendes könyv vezetésével ellenőrizte és felperes ennek csupán 3 esetben való meg­szegését tudta igazolni, a Kúria ezt az eljárást a mosószer megengedett propagálásának és ismertetésének tekintette. Ugyanebben a per­ben a Kúria megengedettnek minősítette a ház­felügyelőnők jutalmazását is, mert ez a jutal­mazás az általuk végzett propaganda tevékeny­ség ellenértéke fejében történt. A védjegyjogi gyakorlatban továbbra is ör­vendetesen érezhető a versenyjognak a forma­lisztikus védjegyjogot rugalmassá és moder­nebbé tevő behatása. így a P II. 817/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 181. old.) a kvalifikált használaton alapuló materiális prioritást el­ismerte annak dacára, hogy a felperesi véd­jeggyel ellátott póttakarmánykészítmény for­galomba hozatala nem minden tekintetben felelt meg a közigazgatási rendelkezéseknek. Az árucsoportok merev határait áthidalja a P. II. 2568/1937. sz. határozat (K. J. 1987. évf. 181. old.), amely a csupán melltartókra be­lajstromozott felperesi védjegyet megvédi a DREHER BAKSÖR gummLból készült harisnyákra, fürdőruhákra, fűzőkre, stb. belajstromozott ugyanolyan elne­vezésű alperesi védjeggyel szemben egyrészt az áruk hasonneműsége, másrészt pedig annak alapján, hogy az áruk ugyanazokban az üzle­tekben kaphatók. Hasonló vágányban halad a P. II. 99/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 100. oldal.) SZEMLE Az üzemi baleseten alapuló igény kollizió­normája. A kir. Kúria P. I. 2739/1937. sz. ítélete (Kereskedelmi Jog 1938. 2. sz. 15. eset) izgalmas híijtóvadászatra emlékeztet, ahol a küzdelem mindvégig nyilt s inkább s csak érezni lehet, mint tudni, hogy az üldözők közül melyik fogja meg a zsákmányt. Az idézett esetben a magyar, az osztrák, a hol­land és a cseh jog versengett, hogy melyikük döntse el a jogvitát. M. matróz, aki magyar honos volt, Pakson szol­gálati szerződést kötött egy amszterdami motor­hajózási részvénytársaság bécsi képviseleőségével; szolgálatot vállalt egy Bécsben lajstromozott uszá­lyon, mely a Dunán hajózott, — majd Pozsony­ban az uszály robbanása miatt életét vesztette. Felesége és gyermekei kártérítést követelnek az alperesi részvénytársaságtól. Kérdésessé vált, hogy a magyar jog alkalma­zandó-e, hiszen a munkavállaló magyar állam polgár volt, a szerződést Pakson kötötte, s alperes­nek a felperesi állítás szerint Magyarországon — habár be nem jegyzett — képviselősége volt. A holland jog is szóbakerülhetett, mert az egységes elbírálás szempontja amellett szólt, hogy az egy­típusú ügyletek ugyanazon jog szerint bíráltassa­nak el: ez a jog pedig az alkalmazottak nagyobb számát foglalkoztató munkaadó joga lenne. A cseh jog alkalmazása mellett szól, hogy a káreset Pozsonyban következett be. Végül az osztrák jog mellett érvelt az a tény, hogy a munkavállaló a bécsi képviselőséggel szerződött a Bécsben lajstro­mozott uszályra. A kir. Kúria a robbanást üzemi balesetnek mi­nősíti. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a munkaadóval szemben érvényesített követelésre nem az extrakontraktuális kártérítési igényre vo­natkozó kolliziónorma alkalmazandó (fórum de­licti commissi), hanem az a jog, amely az üzem munkásbiztosítási jogviszonyait rendezi. A munka­adó s az üzem a munkabiztosítási jogviszony gyö­kere, ezért az osztrák jog alkalmazandó, hiszen az uszály, melyre a munkavállaló szerződött, Bécs­ben volt lajstromozva s az alperes képviselősége, mely a szerződést megkötötte, az osztrák cégjegy­zékbe be volt jegyezve. BT. Golőberger József. Dán törvény az ármegállapításokról. Dániában a mi karteltörvémyünkhöz hasonló törvény lépett életbe, amely a kartelszerü ármegállapodások kö­telező bejelentését írja elő. A törvény a külföldi cégek által létesített ármegállapod'ásokra is vonat­kozik. A törvény által felállított ellenőrző tanács­nak bejelentendők mindazok a megállapodások vagy határozatok, amelyeket az árak-, termelési-, forgalmi-, vagy szállítási feltételek tekintetében

Next

/
Thumbnails
Contents