Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Az 1937. év hiteljogi gyakorlata

80 KERESKEDELMI JOG O. SZ. nem engedélyezi a szövetkezeti alapszabálynak azt az intézkedését, mely szerint a közgyűlésen az indítványtétel joga csak az 1/10 kisebbségnek van meg, mert ez fogalmi ellentétben állna azzal az alapelvvel, hogy minden tagnak a szövetkezeti vagyonban való érdekeltsége alapján a szövetkezet ügyében legalább is hozzászólási és ellenőrzési lehetőséggel kell birni. Az igazgatósági tagok elleni kártérítési (perek nagyobb és kisebb vállalatok összeomlásának utórezgéseképen állandóan élénken foglalkoztatják bíróságainkat. Bírói gyakorlatunk még mindig nem tekinthető egységesnek abban a kérdésben, hogy az igazgatósági tagok ügyintéző és ellenőrző kötelessége miképen értelmezendő. Annakidején nagy feltűnést keltett a Kúria P IV. 1022/1933. sz. ítélete (K. J. 1934. évf. 26. old.), mely különbséget lett a r.-t. ügyvezetésében közvetlenül résztvevő és közvetlenül részt nem vevő igazgatósági tagok között. Kimondotta ez az ítélet, hogy a r.-t. ügyvezetésében közvetlenül részt nem vevő igazgatósági tagoknak jogkörébe csak az ügyvezetés irányítása és ellenőrzése tartozik. Ez az irányítás és ellenőrzés azonban nem terjed ki az egyes konkrét ügyletek megkötésére és azok lebonyolításának részleteire, különösen nem olyan ügyletek tekintetében, amelyek a r.-t. szokásos üzletvitelének tárgyai. Kimondotta ez az ítélet, hogy az ügyletek tárgyának értéke sem tesz e tekintetben különbséget és a konkrét esetben, mikor a r.-t. nagyobb mennyiségben vásárolt olyan elsőbbségi kötvényeket, amelyeket néhány évvel azelőtt maga vezetett be a tőzsdére, a nagyobb substratum ellenére sem állapította meg az ügyvezetésben részt nem vett igazgatósági tag kártérítési felelősségét. Jelen ismertetés keretében nem áll módunkban a kérdés részleteibe belemenni.* Regisztrálnunk kell azonban azt, hogy a P. IV. 5605/1938. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 25. old.) ismét mellőzi az igazgatósági tagok között megtett fenti distinkciót. Az ítélet kifejti, hogy az igazgatósági tagoknak a K. T. 182. §-ában meghatározott ügyintéző kötelességéből folyik az ügyvitel irányítása és az ügyvezetés állandó ellenőrzése. E fefelő&ségtől az igazgatóság tagjai nem mentesülhetnek azért, mert az ügyvezetést az igazgatóság egy vagy több tagjára bizták. (Megjegyzendő, hogy a konkrét esetben kisterjedelmű tevékenységet folytató bank* V. ö. Reitzer Béla: Részvénytársaság igazgatóságának felelőssége (K. J. 1934. évf. 17. old.). Pethő Tibor: A részvénytársasági igazgatók felelőssége (K. J. 1934. évf. 33. old.). Huppert Leó: A részvényjogi gyakorlat köréből (K. J. 1934. évf. 37. old.). HeinIstván: A részvénytársasági igazgatóságnak felelőssége (K. J. 1934. évf. 69. old.). Doroghi Ervin: A részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége (K. J. 1934. évf. 146. old.). ról volt szó, amely a szóbanforgó időben még csak egy éve működött és a Kúria megállapítása szerint a bank vagyoni állapota minden különösebb kereskedelmi ismeret nélkül is megállapítható volt.) Ugyanez az ítélet kifejti, hogy a felügyelőbizottságnak ellenőrzési kötelezettsége az ügymenet általános jellegű ellenőrzését jelenti, amelyből folyik, hogy a felügyelőbizottság tagjai az egyes ügyleteket, az egész ügyvezetést csak akkor kötelesek tüzetes vizsgálat tárgyává tenni, ha valóban tudomásukra jutottak olyan tények, vagy ha a lehetőség, szokás és adott eset körülményei szerint foganatosítandó általános jellegű ellenőrzések, különösen az évi mérleg és számadások kellő megvizsgálása alkalmával tudomást szerezhettek olyan tényekről, amelyek a felügyelőbizottságot terhelő gondosság következményeként ezt a megvizsgálást indokolttá teszik. Mivel a felügyelőbizottság a törvény értelmében köteles az évi számadásokat, a mérleget és a nyeresógfelosztási indítványt megvizsgálni és erről a közgyűlésnek jelentést tenni és az 1924. évi nyers mérlegből kitűnően a részvénytársaság majdnem teljes alaptőkéjét elvesztette, a Kúria megállapította, hogy a felügyelőbizottságnak kötelessége lett volna ez alkalomból az egész ügyvezetést, különösen a veszteséget okozó ügyleteket megvizsgálni, mely esetben az ügyvezető igazgató által elkövetelt visszaéléseket felfedezhette volna. (Kiemeli a Kúria, hogy ily nagy veszteség esetében nem elégséges az évi mérlegnek egyszerűen a társasági könyvekkel való összehasonlítása, hanem kutatni kell a veszteség okát is. A Kúria hiteljogi tanácsai elé kerülő esetek zömét a tisztességtelen versenyperek teszik. Lapunkban az 1937. évben 142 jogesetet hoztunk le, ezek között 42 versenyjogi és 7 ezzel rokon természetű védjegyjogi eset van. Ez az adat egymagában mutatja a versenypereknek mind/nkább fokozódó jelentőségét. Már mult évi összefoglalásunkban (K. J. 1937. évf. 119. old.) rámutattunk arra, hogy a versenyperek elharapódzása nem tisztán természetes folyamat, hanem ebben nagy része van az erőszakolt és nem a joggal való élés, hanem a joggal való visszaélésként jelentkező perek tömegének. A Kúria látja ugyan az ilyen perek hátterét, azonban — épúgy mint a közgyűlés megtámadási pereknél — a törvény által kötve van és ha a felperes versenytársi minősége fennforog, kénytelen perlési jogát elfogadni, még ha látja is, hogy a per mögött komoly érdek nem áll, sőt még iia maga a felperes is tisztességtelen versenyt követ el. Utóbbi körülmény ugyanis legfeljebb csupán viszontkereset emelésére jogosítja fel az alperest, de nem zárja ki a felperes kereseti jogát. A Kúria csak bizonyos kirivó esetekben tud segíteni. A P. IV. 25^1937. sz. ítélet (K. J. 1937.