Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Az 1937. év hiteljogi gyakorlata

o. w%. KERESKEDELMI JOG 79 jük, hogy a betétkönyvön alapuló perek tekintetében e két ítélet indokolásában a Kúria rendkívül nagy horderejű kijelentésekel tett. Egyfelől kifejti a Kúria azt, hogy „dollárra szóló kötelezettség esetében akkor, amikor a felek kifejezett vagy ráutaló tényekben nyilvánuló megállapodásban az értékállandóság biztosítása felől nem rendelkeztek, a dollár értékveszteségét akként kell egyik vagy másik félre hárítani és ehhez képest a kötelmek teljesítésének akként kell történnie, amint azt tekintettel az eset körülményeire, az élet felfogására, a jóhiszeműség és méltányosság megkívánja. Már pedig ez a szabály csak akkor érvényesülhet teljesen, ha mindkét fél oldaláról méltányosan figyelembe vétetnek azok a körülmények, melyekből folyóan a dollár értékveszteségének általuk el nem hárítható következményeit viselniök kellett." (P. VII. 5175/1937., K. J. 1938. évf. 52. old.) Ez a jogelv azt jelenti, hogy a Kúria erősen relevánsnak tekinti a pénzintézeteknek azt a védekezését, hogy ők a betétül átvett idegen pénz értékesítésénél szintén veszteségeket szenvedtek és dollárköveteléseiket nem tudták teljes értékben átmenteni, a dollárokat esetleg a leértékelés előtt a Nemzeti Banknak beszolgáltatták stb. Az idézett két esetben a Kúria ugyan nem foglalkozott érdemben az alperes pénzintézeteknek ezirányú védekezésével, mert a pénzintézetek etekintetben nem tettek konkrét tényállításokat és bizonyítási indítványokat, azonban az indokolásban részletesen utal arra, hogy mind e körülményeknek jelentőségük lehet. A kereskedelmi törvény szűkebb joganyagából elsősorban a részvény jogi gyakorlat érdemel figyelmet. E téren erős dissonantiát okoz a közgyűlés megtámadási perek hihetetlen mérvben való elszaporodása. A K. T.nek az a nemes és demokratikus elgondolása, amely a közgyűlés megtámadási jogot inem csupán mint kisebbségi, hanem mint individuális részvényesi jogot szabályozza, élelmes „kisrészvényesek" kezében revolverező eszközzé vált. A törvény e jogintézménnyel a kisrészvényest akarta megvédeni a nagyrészvényesek önkényével szemben, ezzel szemben a gyakorlatban mindinkább a részvénytársaság és annak többsége szorul védelemre a kisrészvényes visszaéléseivel szemben. Mindezzel természetesen nem azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy a megtámadó jognak mint részvényesi individuáljognak szabályozása elvileg helytelen volna, csupán a bírói gyakorlat tapasztalatai alapján akarjuk felhívni a figyelmet az e téren feltétlenül szükséges reformokra. Úgy véljük, hogy az anyagi okokból való megtámadásnak is rövidebb haláridőhöz való kötése jelentős mértékben tudná csökkenteni a komolytalan hátterű megtámadási perek számát. A bírói gyakorlat egymagában a visszásságokon nem segíthet, mert a törvény rendelkezései által keze meg van kötve. A P. IV. 2042/1937. számú ítélet (K. J. 1937. évf. 128. old.) a K. T. 174. §. alapján helyesen fejti ki, hogy a megtámadási joghoz érdek igazolása nem szükséges, mert az érdekeltség a részvényesi minőség által adva van. Egymagában tehát abból a körülményből, hogy a felperesnek csupán egy részvénye van és ezt a részvényt is közvetlenül a közgyűlés előtt szerezte meg, egyéb tényeknek, különösen arra vonatkozó tényeknek bizonyítása nélkül, hogy a támadás a társaságétól eltérő, merőben egyéni célokat szolgál, nem találta a Kúria megállapíthatónak azt, hogy a törvény által megengedett jognak gyakorlása a joggal való visszaélésként jelentkezik. A P. IV. 1992/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 142. old.) viszont kimondja azt, hogy a hátiratilag kellően igazolt és a részvénykönyvbe bevezetett részvényest a megtámadási perben sem lehet részvényesi minőségéhez további igazolására, vagyis annak igazolására kötelezni, hogy a Részvényt valóban tulajdonjog átszállására alkalmas jogügylet útján szerezte meg. A Kúria a megtámadási jog gyakorlásából csupán a hányadrészvényest zárja ki, mert a P. IV. 1241/1937. sz. ítélet álláspontja szerint ÍK. J. 19cf?. évf. 112. old.) a hányadrészvényes önmagában csupán a társasági vagyonban való részesedésre vonatkozó jogokat érvényesítheti, a részvény tulajdonával járó egyéb társasági jogokat azonban csupán a teljes névértékű részvények együttvéve biztosítják és így a hányadrészvény alapján közgyűlés megtámadási per nem indítható.* A publicitás közérdekű követelményét a Kúria gyakorlata az elmúlt évben is nyomatékkal érvényesítette. A P. IV. 1240/1937. sz. ítélet (K. J. 1937. évf. 112. old.) elvi éllel emeli ki, hogy a mérlegnek külön kell feltüntetnie a cselekvő és külön a szenvedő vagyonrészeket és az ezek összegének különbözete a mérleg végén kiteendő. Az eredménykimutatás csak akkor felel meg a K. T. 199. §-ának, ha külön tünteti fel a tiszta vagyont gyarapító, nyereség jellegű bevételeket, külön a tiszta vagyont csökkentő, veszteség jellegű kiadásokat és a kettő egybevetése után mutatja ki az üzletév eredményét.** A publicitást és társasági tagok jogait kívánja megvédeni a Pk. IV. 1111/1937. számú határozat is (K. J. 1937. évf. 129 .old.), mely * Hasonló állásponton van Kuncz is. (Vázlat I. 375. oldal.) ** Hasonló értelemben P. IV. 848/1931., P. IV. 5611/1932., P. IV. 1545/1935., v. ö. K. J. 1936. évf. 112. old.)