Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Módszertani megjegyzések

74 KERESKEDELMI JOG 5. sz. nem találják meg a megfelelő helyüket, hanem a kereskedelmi törvény falait is széjjelnyomtva, jkülönleges alkalmakra alkotott különleges szabályok kereteiben helyezkednek el. Ezeknek az életviszonyoknak az a sajátossága, hogy fejlődőben lévén, belső tartalmuk folytán változik. Nincs tehát tipusszerű tényállás. Ha egyszerű magánjogi képletről beszélünk, legyen az adásvétel, örökjogi probléma, személyjogi vagy családjogi kérdés, jogi szemlélődésünk olyan tárgykörben mozog, amelyben ezer és tízezer hasonló életviszonyból eredő tényálladéki elem teljesen azonos. Ha azonban azt mondjuk „szindikátus", „kartel", „koncern" vagy, hogy az életnek mindennapi témáját említsem: „részvénytársaság", — olyan életviszonyokat jelölünk meg, amelyeknél tipusszerűen azonosnak mondható belső tartalomról nem beszélhetünk. Ezekre az életviszonyokra bőségesen találunk jogszabályt, anélkül azonban, hogy a szabály láthatóvá és megismerhetővé tenné magát azt az intézményt, amelyre utal. De ugyanebben a vonatkozásban gondolok arra az igen nagy és újszerű tényálladéki elemekkel kibővült joganyagra is, amelyet pl. a versenyjog foglal magában; — vagy pl. a hitelvédelem nagy apparátussal felépült szervezetére, amelyben sohasem tudjuk, hogy vájjon az adósok vannak e védve vagy a hitelezők. Vitatkozunk, hogy ezeket a jogviszonyokat abból a szemszögből nézzük-e, hogy két személy között létrejött kötelmet módosít valamelyik fél akarata ellenére is (hitelező vagy adós) harmadik személyek (a hitelezők többsége) akaratnyilvánítása. így természetesen ez a különös jog nem hozható összhangba a kötelmek teljesítéséről és változásáról vallott alapfogalmainkkal. De viszont szemlélhetjük úgy is — és nyilván ez a helyes, — hogy a fizetésképtelenségi jog tulajdonképpen eljárási jog, amelynek tárgya egy általános és egyetemes végrehajtás éppen abból a célból, hogy valamennyi kötelem, amely az adóshoz fűződik az anyagi jog szabályai szerint, a legteljesebb kielégítést nyerjen. Amint látjuk, a kötelmek közvetlen alanyai mellett gyakran megjelennek u. n. „közvetett alanyok" is, harmadik személyek, akikre valamilyen okból kifolyóan nem közömbös a kötelem tárgyának a sorsa. Individuális jogrendszerünkben ime mind erőteljesebben jelentkezik a gazdaságpolitikai elem, amely mint egy „kötelmi szomszédjog" gyakorol a kötelem sorsára befolyást. Úgy is mondhatjuk, hogy a „jogosított" és „kötelezett" mellett megjelenik a kötelemben a „jogilag érdekeltek" fogalma. Ez bizonyos összetett életviszonyok folytán létrejött kötelmek alanyainak körét rendkívül kitágítja, olyan méretűvé, hogy az u. n. „alanyok" már alanyként fel sem ismerhetők. Ezért individuálizálás mellőzésével — gyűjtő néven — egyszerűen közérdeknek szoktuk nevezni. Tehát egy kartelljogi, részvényjogi vagy versenyjogi jogelemező munka elsősorban és szükségképpen az életviszony tényálladéki elemeinek tisztázásával fog foglalkozni. És ha azoknak az életviszonyoknak a tisztázása sikerül, amelyek rendszerint tipusszerűen nem azonosak azzal az életviszonnyal, amelyet a torvényhozó a jogszabály alkotása alkalmával elképzelt, csak akkor térhet rá arra a most már szinte másodlagosnak látszó feladatra, hogy az életviszony és jogszabály vonatkozásában akár de lege lata, akár de lege ferenda megjegyzéseit megtegye. Ebből következik, hogy mindazoknak a jogelemező munkája, akik az „antik" kereskedelmi törvény köréből is kinőtt joganyag kérdéseivel foglalkoznak, szükségképpen „epikussá" válik, holott nyilvánvaló, hogy a jogelemző munka balladai tömörségre és frappáns igazságok meglátására törekszik. Ezek a frappáns igazságok azonban csak akkor birnak értékkel, ha valóban igazságok. Valóban pedig csak akkor lesznek igazságok, ha nemcsak erkölcsi és logikai szemléletük kifogástalan, hanem belső tartalmuk ráillik a mindennapi élet mértékére is. Ez pedig csak akkor valósul meg, ha a jogelemzés folytán létrejött következtetés a megvizsgált életviszonynak szubsztanciális ismeretéből fakad. Minthogy azonban különösen a modern szervezeti jog körébe lartozó életviszonyok forrongó és alakuló, folyton változó konglomerátumot képeznek, szükségképpen hozzátartozik a következtetések levonásához az is, hogy megismertessük annak az életviszonynak egyáltalában nem közismert belső tartalmát, amelyre fejtegetéseink vonatkoznak. Pl. a szervezeti joggal kapcsolatos jogelemző munkának első rendkívüli nehézsége, hogy hiányzik a tipusszerűen kijegecesedett tényálladéki elem. Ebből folyóan a kereskedelmi jog jelentékeny részének a dogmatikája először szükségképpen közgazdasági és szociológiai bevezetésből áll, mint amelyhez következtetésképpen kapcsolható a tulajdonképpeni jogelemző fejtegetés. A másik nagy nehézsége, hogy az első rész idők folytán beálló elavulása következtében a második rész: a jogelemző munka is elveszti százszázalékos realitását. A reálitás arányos mértékben csökken akként, mint ahogy megváltozik az első részben foglalt megállapítás valósága. Ezek a gondolatok úgy vetődtek fel bennem, hogy elmélyedtem 50 év előtti és régebbi kereskedelmi jogi szakmunkákban; fémjelzett külföldi és belföldi autorok műveiben. Azt tapasztaltam, hogy amíg az egysze-