Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Kartelszerződés-e a viszonteladói árreverzális?

5. sz. KERESKEDELMI JOG 75 TÜbb életviszonyokat felölelő és többnyire magánjogi körbe tartozó jogelemző meglátásaik gyakran ma is az aktualitás eleven erejével hatnak, az átalakulásnak kitett életviszonyokra közölt megállapításaik nem hozhatók harmóniába sem tudományos értelemben, sem a mindennapi életben vallott felfogásunkkal. Feltehető ezután az a kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy a kereskedelmi jog legújszerűbb részeivel jogdogmatikai szempontból foglalkozzunk. Kétségtelenül. Ez a jogelemző munka utal ugyanis azokra a nagy összefüggésekre, amelyek a látszólagos eruptív fejlődés ellenére is az egyszerű magánjogi életviszonyok és pl. a szövevényesebb szervezetjogi problémák között is fennállanak. Ez a vizsgálat biztosítja a fejlődésnek azt az irányát, amelyben nemcsak a pillanatnyi célszerűségi szempontok, hanem az alapvető jogelvek is kifejezésre jutnak. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a már meghaladott tudományos szemlélet annakidején magas lépcsőfok volt, amelynek segélyével léphettünk a fejlődés még magasabb emeletére. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy akár a magánjogi, akár a kereskedelmi jogi jogelemző munka hoz újszerű és kiemelkedő eredményeket — azok is csak téglák egy olyan lépcsőfokhoz, amely fölé ismét újabb emeletek épülnek —, hisszük és reméljük — hiszen ezért vagyunk jogászok —: egy magasabbrendű igazságosság számára. V Kartelszerzóűés-e a viszonteladói árreverzális ? Irta: Dr. Schneller György, ügyvéd. A m. kir. Kúria P- IV. 4323/1937. számú, december 16-án kihirdetett ítéletében* kimondotta, hogy a gyáros és viszonteladó között létrejött szerződés nem esik kartelhatósági bemutatási kötelezettség alá annak ellenére sem, hogy annak egyik pontja a viszonteladót a gyáros (illetve a gyáros és szakmatársai által alakított kartel) által előírt eladási árak betartására kötelezi. Az ítélet annak a megállapításából indul ki, hogy a szerződés kartelszerződés, tekintettel azonban arra, hogy az a kartelszerződés, amely a gyáros és szakmatársai között létesült, már bemutattatott, a kartel egyik tagjának eladási közegével létesített szerződés újabb bemutatási kötelezettség alá nem esik. A kir. Kúria az I. és II.-fok ítéletének megváltoztatásával foglalta el a fenti álláspontot, annak az álláspontnak elvetésével, hogy a- szerződés kartelszerződés lévén, be* K. J. 1938. évf. 3. sz. 55. old. mutatási kötelezettség alá esik és minthogy a bemutatási kötelezettség elmulasztatott, a szerződés hatálytalan. A kir. Kúria ítélete minden bizonnyal azon az elgondoláson alapult, hogy erkölcstelen és bírói jogsegélyben nem részesíthető a viszonteladónak az a perbeli magatartása, hogy a szerződés érvénytelenségére hivatkozik és az abból folyó kötelezettségek alól ilymódon kíván szabadulni. Ennek az elgondolásnak a sugallatára olyan álláspontot foglal el a kir. Kúria, amely ellentétes egyrészt az eddig követett gyakorlatával, másrészt a következetlenség ismérveit hordja magán abban a tekintetben, hogy a kartelszerződés jellegének megállapítása ellenére a bemutatási kötelezettség elmulasztásához jogkövetkezményeket nem fűz. A Kúria ítélete tehát az alperesi „agere contra factum proprium" következtében és bírói jogsegélyben nem részesíthető, szerződéses kötelezettsége alóli szabadulást célzó magatartása folytán, nem pedig a kartelszerződések ügyében követett gyakorlat megváltoztatása miatt tartalmaz ilyen értelmű határozatot. A kir. Kúria álláspontja továbbra is az, ami eddig volt, hogy u. i. az ilyen szerződések kartelszerződések. A fentebb hivatkozott ítélet a konkrét perben örvendetes lehet és a kir. Kúria szerződésfenntartó és a jóhiszemű ügyfélmagatartást istápoló törekvésének megnyilvánulása folytán megnyugtató, de az elvi álláspont, amelytől most a konkrét esetben a kir. Kúria az adott körülmények miatt még a következetlenség veszélye ellenére is eltért, — egyáltalán nem megnyugtató. A kir. Kúria P. IV. 6558/1934. számú, egy tisztességtelen versenyperben hozott ítéletével incidentaliter mondotta ki, hogy a márkacikk árának betartására vonatkozóan a gyáros és viszonteladó között létrejött meg-, állapodás kartellszerződés és ennélfogva csak úgy érvényes, ha írásba foglaltatik és bemulattik. Ebből a kúriai ítéletből folytaz 5999/1935. M. E. számú, a márkacikkek tárgyában kötött reverzálisok kötelező bejelentésére vonatkozó rendelet, amely a bejelentési kötelezettséget megállapítja, de nem a forgalom, mint illetékalap figyelembevételével rója ki az illetéket, hanem csak védett árunemenként évi '_")() pengőt ró ki. Hogy a pénzügyi kormányzat a kir. Kúriának a márkacikk-árreverzálisok tárgyában hozott ítélete alapján az illetékfizetési kötelezettséget a nagykereskedőre rótta, az természetes és érthető, hiszen a pénzügyi kormányzat célja az illetékbevételek növelése. Ha azonban a kir. Kúria most utóbb említett P. IV. 6558/1934. számú ítéletében lefektetett elvi álláspontból indulunk ki, nevezetesen abból, hogy a márkacikk-árreverzálisok be-