Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog

8 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. Bozóky professzor müvénél legyen szabad mindenekelőtt általánosságban megjegyezni, hogy a jogegységesítés munkáját szervesen és átfogó egységben dolgozza fel. Ez az átfogó egység egyben zárt egység is, mert nincs ennek a témának semmi olyan kérdése, melyre művében ne találnánk feleletet. A gondolatkörök és problémák minden vonatkozásban fel vannak dolgozva. Ha.az egységesítés művét akár történeti, akár dogmatikai, gazdasági vagy jogösszehasonlító szempontból vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a keret teljes és be van töltve. A mű analitikus, mert az adatok tömkelegének a tárgyalt téma szerinti szerves összefüggését tartalmazza. Az általános jellemzéshez tartozik még annak leszögezése is, hogy müvében teljes váltóirodalmi regisztert ad. mégpedig kétféle módon: a bevezető részben „Irodalom", továbbá az I. rész függelékének b) pontjában „A magyar váltójogról magyar és idegen, valamint a külföldi váltójogról magyar nyelven megjelent munkák" cím alatt. Az említett függelék a) pontjában a váltójoggal bíró államok és azok hatályban levő váltószabályzatait ismerteti. Ennek az ismertetésnek különös fontosságot kell tulajdonítani, mert a váltójog forrásainak tekintetében fennálló nemzetközi helyzetről nyújt kimerítően világos képet. Ennek a felsorolásnak áttekintésében kapunk ugyanis feleletet arra a kérdésre, hogy voltaképpen nemzetközi viszonylatban milyen is a jogegység? Megállapíthatjuk, hogy a genfi egyezménnyel létrejött jogegység a váltójogi szabályzattal bíró államoknak alig a felére terjed ki. És ha továbbfüzzük ezt a gondolatot, akkor arra is rá kell mutatnunk, hogy a genfi egyezményt aláíró 26 állam között létrejött egység is kompromisszumos megoldásokat magábanfoglaló s egyben eltérési lehetőségeket biztosító megállapodással korlátozott egység. Az áttekintésnek meglehetősen tarka képéből azt látjuk, hogy idealizált egységről még a váltójog területén sem lehet szó, vagyis a teljes egységet produkáló nemzetközi jogalkotás létrehozására még mindig nem érett meg az államközi helyzet. Mindebből az következik, hogy folytatni kell a munkát nemcsak az érdek kényszerű hatása alatt, hanem a megértés s az őszinte szándékokkal telt közeledés szellemében. Bozóky professzor müve két részre oszlik. Az I. rész az egységes nemzetközi váltójog történeti fejlődésének korszakait tárja elénk, a II. rész pedig a genfi nemzetközi váltóegyezmény alapján készült magyar váltótörvény tervezetének magyarázatos fejtegetése. Az I. rész után következik a már említett függelék, melynek a) és b) pontjáról fentebb szólottam. Függelék a II. rész után is következik. Ennek a) pontja a genfi egyezmények szövegét tárja elénk, b) pontja pedig a könyv tartalmának rövid kivonatát adja német, francia és olasz nyelven. Az I. (történeti) rész az egységesítés gondolatának fejlődését és kiérlelődését kimerítően tárgyalja. A jogszokáson alapuló jogegységet a nemzeti jogok elkülönülése követte s ebből a jogállapotból született meg államközi akarattal ismét a fentebb jellemzés tárgyává tett egység. Szerző az elkülönült váltórendszerek ismertetését választja kiindulási pontnak, mert az ezekben megnyilvánuló s egyben elválasztó jogelvi princípiumok összeegyeztetése volt célja a hágai és genfi jogegységesítő munkálatoknak. Az út, amelyet meg kellet járni, minden állomásával előttünk áll. Az egységesítés első kísérleteinek korszakát 'először a gondolat és az eszme térhódításával jellemzi (1709—1870), majd a nemzetközi váltójog kodifikálását elősegítő mozgalmakat ismerteti (1870— 1880), s végül a tételes nemzetközi váltójog kodifikálására vonatkozó kísérletek korszakának képét adja (1880—1910). A továbbiakban az 1910. és 1912. hágai államértekezlet munkálatait tárja elénk az e munkálatokban szereplő, kimagasló külföldi (Mayer Félix, Lyon-Caen, Simons Walter) és magyar jogászok (Nagy Ferencz, Fodor Ármin, Sichermann Bernát) működésének ismertetésével. Az 1912—1930-ig terjedő korszak — a világháború lezajlása után — a genfi államértekezlet előzményeit tárgyalja. Színes és érdekes e korszak képe. Látjuk a komoly törekvéseket s egyben a nehézségeket is, amelyek a genfi mii létrejövetele elé tornyosulnak. A munkát a II .rész uralja, amelyben az igazságügyminiszterium által készített váltótörvényjavaslatot (1933. évben közzétett II. előadói tervezet) szakaszról-szakaszra magyarázza. Ez a magyarázat magában foglalja az egyes problémák ismertetése mellett, az eltéréseket az érvényben álló váltótörvénytől, a hágai egyezménytől és rámutat az eltérések kapcsán a váltótörvényjavaslat új rendelkezéseire. A magyarázatok olvasása kimerítő tájékoztatást ad az egyes kérdésekről, a bírói gyakorlatról s a történeti összefüggések, a fejlődés és az eltérés adatainak bőséges fejtegetéseivel az egységesítés egész joganyagát szervesen dolgozza fel. Igen helyesnek tartjuk a második függelék b) pontját, mely a művet rövid kivonatban német, francia és olasz nyelven ismerteti. A mű nemzetközi témájánál és adatainak teljességénél fogva megérdemli, hogy a nemzetközi jogászi körökben is teret kapjon. A mű a bevezetőleg hivatkozott alcímben foglalt célkitűzésnek, mely szerint az „a genfi egyezmények és az azok alapján készült magyar törvényjavaslat magyarázata", megfelel. Tulajdonképpen a szakembernek tesz értékes szolgálatot akkor, amidőn ezt az anyagot szerves feldolgozásban, kitűnő módszerrel egybefoglalja. A szerző hatalmas munkát végzett s jogirodalmunkat olyan kötettel gazdagította, mely témájának pontos, az adatok teljességét feltáró és minden szempontból kimerítő feldolgozása révén, úgv az elméleti, mint a gyakorlati váltójogászoknak nélkülözhetetlen könyve lesz. DREHER BAKSÖR Minden Í°Sász> kereskedő és iiininniimiii közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot