Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Dr. Martin Domke (Paris): Nemzetközi kölcsönökért vállalt kezesség (Les garanties des tiers dans les emprunts internationaux)

1. sz. KERESKEDELMI JOG 9 Dr. Martin Domke (Paris): Nemzetközi kölcsönökért vállalt kezesség (Les garanties des tieis üans les einprunts internationaux). (Revue de Science et de Legislation finaticieres, Oct.—©ec. 1936; 28 oldal.) Ismerteti: dr. Liebmann Ernő ügyvéd. Szerző a) aszal a kérdéssel foglalkozik, hogy pénzromlás esetén a kezes is védekezhetik-e azon jogszabályok alapján, melyek a Tőadós érdekében hatálytalanítják a hitelező javára szóló értékálló kikötést? b) hogy a kezes is védekezhetik-e a főadós országában életbelépett és a főadös által felhívott pénzforgalmi korlátozással? Ad a) szerző kifejti, hogy a kezes kötelezettségére nem kell szükségképpen az adós jogát alkalmazni. A kezes kötelmének függetlensége a Jőadósétól általánosan el van ismerve. így döntött 1934-ben a svájci Tribunal Fédéral is. A közelmúltban gyakran fordult elő, hogy a főadósért, aki USA aranydollárban vállalt kötelezettséget, nem amerikai ügyfél vállalt kezességet. Domke szerint a kezességvállalás célja az volt, hogy a hitelezői minden eshetőséggel szemben biztosítsa. Ha tehát a főadós az aranydollár-kötelezettséget érvénytelenítő amerikai törvényekre hivatkozik: a kezes kötelezettsége a főadiósságtól függetlenül lesz megítélendő. E kérdés — mint szerző említi — eddig bírói döntés tárgya még nem volt. Ad b) Szerző itt először a főadós jogi helyzetét vizsgálja. Vannak országok — s ezek közt szerző Magyarországot és Csehszlovákiát is említi —, melyek jogszabályai szerint a főadósság az anyagi jog szerint érintetlen marad a pénzforgalmi korlátozások ellenére is, csupán egy „empéchement de fait" forog fenn, a szabályok pusztán „régles de procédure". Közel állnak szerinte azon esetek, midőn a korlátozás a főadósság lényegét is érinti ugyan, de nem a korlátozó ország joga nyer alkalmazást. További eset, midőn úgy az adós lakhelyének joga, de egyben az alkalmazandó másik jog is elismerik a korlátozásnak az adósság lényegére való hatását. Domke szerint a külföldi bíró mindezen esetekben marasztalni fogja a főadóst. Tény az, hogy az északamerikai, svájci és hollandi joggyakorlat1 nem veszi figyelembe a főadósnak azt a védekezését, hogy az ő szerződésszerű teljesítése saját államának az átutalást korlátozó rendelkezése miatt lehetetlenné vált. Kiegészítésül idézem e részben a Supreme Court of the State of NewYork 1935 aug. 14-én kelt ítélete érdekes indokolását, mellyel elveti egy német kötvénykibocsátó vállalatnak hazája transzfertilalmán alapuló védekezését. A német törvények — mondja az ítélet — r.em köthetik a mi polgárainkat. A szerződések általános magyarázati szabálya a lex loci contractus (jelen esetben az amerikai emisszió helye). A német törvény célja, a mi polgáraink kárára különbséget tenni (diseriminate against our citizens). Minden nemzet védje meg polgárait az olyan károkkal szemben (injuries), amelyek külföldi tör1 1. Plesch: The Goldclause Volume. 2. Appendix, pag. 67.. 72., 98. vények jogtalan és sértő befolyásából erednek, s amelyek saját érdekével és politikájával ellentétben állnak. Amint látjuk, az ítélet az adós vis majorszerű helyzetét mérlegelés tárgyává nem tette, s a felhozott indokok egyedül nemzeti alapon védekező jellegűek, anélkül, hogy az adós egyéni helyzetét az általános jogérzet vagy a méltányosság szemponjából méltatták volna. Domke, aki többévi nagyjelentőségű munkássága során minvégig a nemzetközi kölcsönök hitelezőjének védelmét ismerte a legfőbb szempontnak, természetesen magáévá teszi az amerikai álláspontot a főadós tekintetében. Ha pedig a főadós a fenti módon nem védekezhetik, úgy a kezes erre szerinte még kevésbé jogosult. Nehezebbnek látja szerző azt az esetet, midőn a főadós — legalább egyelőre — szabadul hazája törvénye szerint; vagy pedig ennek joga, vagy más jog elismeri a korlátozás halasztó hatását. Midőn a főadós Németországban lakott és német követeléssel állt szemben, a svájci Tribunal Fédéral2 a német főadósra a német jogot alkalmazta. De a kezesre nézve, ki a svájci jognak volt alávetve, közömbös az ítélet szerint, hogy a főadós saját joga szerint szabadul, mert ez „privilége personnel", amely nem érinti a kezes kötelezettségét. Utal szerző arra a jogelvre, hogy pénzkötelmek esetében a ,,force majeur" sem bír mentesítő, vagy felfüggesztő hatással. Legnehezebb eset Domke szerint, midőn úgy a főadósra, mint a kezesre a pénzforgalmat korlátozó ország joga irányadó. Midőn a főadósság német jog alá esett, a kezes pedig osztrák lakóhellyel bírt, az Osztrák Legfelsőbb Törvényszék 1936. április 14-én kelt ítéletével a kezest a Belgiumban lakó holland honos követelésével szemben mentesítette, mert a főadósságra irányadó német jog a kezesség járulékos természete folytán a kezesre is alkalmazandó. Domke ezt a döntést kifogásolja. Szerző konklúziója az, hogy a felsorolt öszszes esetekben a kezest marasztalni kell. Mindkét fökategória (a és b) távol áll azon tényállásoktól, melyek a kezest a jog általános szabályai szerint mentesítik. „Ce ne sont pas des causes de libération réguliére." E helyzetek az irányadó állam teljesen abnormis gazdasági és politikai állapotából erednek. — Idézi Staub-Koenige Kommentárjának (1926. év. 12.—13. kiadás §. 349) következő tartalmát: „Akte lremder Gesetzgebung, die die Schuld des Hauptschuldners aufheben oder mindem, sind aus demselben Gesichtspunkt nicht als Ilefreiungsgründc für den Bürger zu bewerten." (Kívánatosnak látná, ha minden ország magáévá tenné ezt a felfogást, amely hozzájárulna a nemzetközi kölcsönök iránti bizalom — és ennek révén a nemzetközi pénzforgalom helyreálltához. 2 Nathan Institut Ag. e/a Sehweizerische Bank für Kapitalanlagen ügyben (1934 szept. 18 Recueil off 60. II. 294.)