Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 2. [r.]

Ó. 8Z. KERESKEDELMI JOG 49 hite egyes üzletágak: így a textil-branche 1887 és 1891-ben (lásd Dove u. Apt.: I. S. 43 No. 12 u. S. 49., No. 26); a dohányszakma 1889­ben; a faszakma 1891 és 1895-ben, a gabona­és szesz-szakmák 1890-ben; a bútorszövet­szakma 1889-ben; a gázizzó 1897-ben; az áru­szállítási szakma 1890-ben, majd később mind általánosabban e tételt fogadják el. így a Berliner Áltesten 1890 dec. 15-én következőként nyilatkoznak: „Azon megálla­podás mellett, hogy a jutalék a forgalom után (aus den Umsátzen) számíttatik, országszerte ..Umsatze" alatt azt kell érteni, hogy a proví­zióra jogosult (az ügynök) a jutalékhoz való jogot nem az áru eladása által, hanem csak az áru kifizetése vagy a vételár egyébkénti ki­egyenlítése által szerzi meg." (Dove u Apt I. 51. No. 28.) Ezen szabálynak nem mond 'ellent az a gyakori megállapodás, hogy az ügynök a ju­talék felét az ügylet megkötésekor, másik felét pedig a vételár befolytakor kapja. Ez ugyanis csupán időmeghatározás, mely nem zárja ki, hogy a vételár be nem folyta esetén a már ka­pott provízió vissza ne követeltethessék. (Ber­liner Áltesten v. 15. 4. 1891, Dove u. Apt. I. 46. No. 20.) S e szokás teljesen meg is felel az ügynöki szerződés rendeltetésének és céljának. A meg­bízó ház azért rendel ki ügynököt, hogy általa több eredményt érjen el. Ezen eredmény ulán kíván neki jutalékot fizetni. Az eladással megbízott ügynök az eredményt akkor éri el, ha a vételár befolyt, úgy. hogy az áruügynök a províziót a vételár befolyta után és arányá­ban követelheti. (Immerwahr: id. m. §. 26. 26. 144. s. k. old. — A német K. T. 88. §. ezt kifejezetten ki is mondja.) Magyar joggyakorlatról ez irányban alig beszélhetünk. Gyakorlat és irodalom inkább az alkuszt ismerik és a K. T.-nek az alkuszi ügyletre vonatkozó szakaszait alkalmazzák. A provízió követeléséhez elégnek találják majd a felek egyszerű megnevezését (pl. ingatlan­ügynöknél), majd megkívánják, hogy a jel­zálogkölcsön már folyósítva is legyen. (Leg­újabban a Kúria teljesen Tervezetünk állás­pontját foglalta el. Lásd ÍC. 342/911, 125/911 sz. a.). 3. Azon szabály alól, hogy a provízió csu­pán az ügylet teljesedésbe menése esetén kö­vetelhető, kivételek lehetnek egyes üzlet­ágakban. Ily szokás létezése esetén e szokás irányadó. így pl. erdővételeknél kitermelés céljára, műtárgyak vételénél vagy egész üzle­tek vételénél s eladásánál elég szokott lenni már a szerződő harmadik (vevő vagy eladó) megnevezése, míg az ügyletnek tényleges meg­kötése más tényezők (szakértő) közbenjötté­vel szokott történni. 4. Ugyancsak kivétel van az 1. bekezdésben foglalt tétel alól, ha a már megkötött ügylet teljesítése a megbízó hibájából marad abba anélkül, hogy erre a harmadik szerződő fél fontos okot szolgáltatott volna. Hogy a provízió követelhető legyen, itt is szükséges, hogy az ügylet megköttetett legyen. Az ügyletet megkötni vagy visszautasítani jo­gában áll a megbízónak minden korlátozás nélkül. (Kivételeket lásd alább.) Ha azonban az ügylet megköttetett, a meg­bízó csupán akkor mentesül a provízió fize­tése alól, ha az ügylet teljesítése 1. hibáján kívül maradt abba, pl. sztrájk, tűz vagy elemi zavarok folytán; 2. ha az abbanmaradás a harmadik szerződő félben fekvő fontos oknál fogva történt, pl. az fizetésképtelenségbe ju­tott, (feltéve, hogy az áru nem készpénz fize­tés mellett adatott el) (Jakusiel: id. ni. 37. old.): vagy a vevő korábbi összeköttetésből sikanőrnek ismert. — Azt, hogy mely okok tekinthetők fontosaknak, azokat az eset körülményei alapján a bíró dönti el. Ha a megbízó szolgáltatott okot, pl. ha rossz árut küld, vagy későn szállít, vagy ha ok nélkül megtagadja, vagy stornírozza a szál­lítást, azért a jutalékot köteles megfizetni (Staub: id. m. 549. old. Anm. 10). Nem mentesíti a megbízót, ha pl. azért nem szállít, mert rosszul kalkulált, vagy a kon­junktúrák változtak, s a szállításnál nem volt haszna. Ez az ő dolga. Annak bizonyítása, hogy a megbízó hibájá­ból maradt abba a teljesítés, az ügynököt ter­heli. (Staub: id. m. 550. old. Anm. 12.; Im­merwahr: id. m. 137. old.) Ha a teljesítés csupán részben maradt abba, a jutalék a részteljesítés után követel­hető. 5. Az osztrák törvény 9. §-a szerint is az ügynök oly ügyletek után is követelhet proví­ziót, melyek az ügynöki viszony megszűnte után köttettek meg, ha azokat ő készítette elő íu. n. Nachordres). Ez újítás a német joggyakorlattal és jogi felfogással szemben és abban leli indokát, hogy méltánytalan volna a megbízó részéről, hogy az ügynöke, különösen a rayon-ügynöke által fáradtsággal megszerzett vevőkörből származó rendelések utáni províziót teljesen megtagadja, mert az ügyletek a szerződés meg­szűnte után köttettek meg. Méltánytalan volna azért, mivel gyakori eset, hogy az ügy­nök nagy utánjárás után csak a szerződés utolsó szakában tudta megszerezni az illetőt v evőnek s így minden ellenérték nélkül kapna a cég új vevőt. Másrészt pedig könnyen ki­játszhatja a ház ügynökét, ha a szerződés végső szakában megszerzett új vevők rende­léseit csak a szerződés utáni időben fogadja el, csak azért, hogy a províziót megtakarítsa. Ez ellen megvédi az ügynököt a fenti szabá­lyozás. A német kereskedelmi szokás szintén is­meri a Nachordres utáni jutalékot, de ezt csupán a szerződés tartamára ismeri el,

Next

/
Thumbnails
Contents