Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 2. [r.]

50 KERESKEDELMI JOG 3. sz. vagyis az ügynök jutalékkövetelése csak azon direkt rendelésekre és utórendelésekre szorítkozik, melyek az ügynöki szerződés tartama alatt eszközöltettek. (Immerwahr: id. m. 140. old., Gutachten der Berliner Áltesten von 12. Dez. 1887 bei Dove u. Apt. I. S. 37. Nr. 1; Entscheid. d. R. O. H. G. 16. S. 38. stb., Jakusiel id. m. 47. old.). Ezen utórendelések utáni jutalékköveteléshez is szükséges, hogy az ügynöknek bizonyos közvetítői szerepe legyen. Kell, hogy az ügyleteket ő készítse elő, akár levelezéssel, akár minták, stb. küldése által való entrirozás útján. Ha ezt megtette, akkor követelhet províziót, többet azonban nem kell tennie. 6. A német K. T 88. §. 3 bekezdése csak annyit mond ki, hogy ha a provízió magassága nincs meghatározva, akkor a szokásos (übliche) jutalék jár. — Bár a provízió magassága rendszerint meg van állapítva az ügynöki szerződésben, mégis előfordulhatnak esetek, hogy erről nem történt gondoskodás. Ez esetben a helyi szokás irányadó. De melyik helyé? A cég vagy az ügynök helyének szokása? Staub (id. m. 552. old. Anm. 18.) szerint azon hely szokása irányadó, hol az ügynök székhelyét tartja; Jakusiel hallgat e kérdés felől, szintúgy Immerwahr. Mi Staub álláspontját osztjuk. Az ügynöki szerződés teljesítési helye ugyanis az ügynök székhelye, ennélfogva az a hely kell hogy irányadó legyen az ügynöki tevékenység minden vonatkozására nézve, annál is inkább, mert a megbízó cégek többnyire külföldiek, vagy kis vidéki helyeken székelnek, úgy, hogy a szokás bizonyítása nehéz is volna. Ettől eltekintve furcsa volna, ha több, egy székhelyen működő ügynökre nézve, kik ugyanazon üzletágban működnek, a provízió magassága tekintetében eltérő szokás volna irányadó, csak azért, mer a megbízó cégek különböző helyeken vagy országokban laknak. Az ügynök székhelyén uralkodó szokás lesz irányadó atekintetben is, hogy mely öszszeg után jár a provízió; tiszta, nettó vételár után, vagy pedig a bruttó vételár után. Az osztrák ügynöki testület tervezete (6. §. b) bek.) szerint a jutalék a bruttó összeg után jár s ebből csupán az ügylet megkötésekor kikötött rabatt vonható le. Más szóval a bruttó összegből sem a kasszaskontó, sem a fuvar vagy vám nem vonható le a provízió kiszámításánál. Sőt oly rabatt, mely az ügylet megkötése után engedélyeztetett, vagy melyet a vevő önként vont le, szintén nem vehető számításba. A Tervezet ez álláspontját a Grémium der Wiener Kaufmannschaft 1908. évi tervezete támogatja, melyben az kifejezetten a sconto figyelmen kívül hagyását kívánta. A német kereskedelmi szokás a nettó öszszeg ut;'in számítja a províziót. Deport és sconto le lesz számítva, hasonlóan vám és fuvar. Visszáruk és engedmény tekintetében az irányadó, hogy terheli-e hiba ezekben a megbízót vagy nem? Immerwahr (id. m. 150. old.) ugyanezen állásponton van s szerinte ez általános kereskedelmi szokás. Eleinte csak egyes üzletágakra lett ez elismerve (így textil és dohányra), majd 1890-ben a Berliner Altesten által az összes üzletágakra megrögzítve és 1895-ben szabályként kimondva, hogy az áruügynök províziót „csupán az eladónál befolyt tiszta vételár után, tehát az áru és kasszaskonkto levonása után fennmaradó és fizetett számlaösszeg után kap". (Dove u. Apt. I. No. 30.). Ugyanígy Jacusiel (id. m. 47. old.) és Staub (id. m. 551. old. Anm. 14.). Nálunk még szokásról beszélni nem lehet, de kívánatos volna, hogy a szokás inkább az osztrák tervezet szellemében fejlődjék ki, hogy t. i. csupán az ügylet megkötésekor engedélyezett rabatt legyen levonható, mert ez egy fix megállapodás és nem diskutálható, míg minden későbbi engedmény az ügynök rovására megy. Ami a kasszaskontót illeti, igaz ugyan, hogy a megbízó azzal kevesebb összeget kap s így az eredmény is kisebb; másrészt azonban az a furcsa helyzet állna elő, hogy az az ügynök, ki egy solvensebb, tehát csak kasszaskontó mellett vásárló vevőt hoz, kisebb províziót kap, mint az az ügynök, kinek vevője csak hosszabb idő után, persze skontólevonás nélkül fizet. 7. Az elszámolás — más megállapodás híjján — minden naptári félév végén történik s ugyanekkor fizettetik ki a félévben esedékes jutalék. Esedékesek pedig azok a jutalékok, melyekre vonatkozó ügyletek teljesedésbe mentek, s melyekben a vételár befolyt, vagy pedig melyek után — ezekre való tekintet nélkül — a provízió fizetendő. Természetesen lehetnek más megállapodások is. így pl. hogy a jutalékok a kötött ügyletek után minden félévben kifizettetnek s ha a vételár nem folyt be, utólag visszafizettetnek. Minden kétség eloszlatása végett kimondandónak tartjuk, hogy az ügynök székhelye lévén a teljesítési hely, az ügynök díjazását is ott követelheti s mint fórum contractus előtt érvényesítheti összes igényeit házával szemben. 8. Ellentétben az általános jogszabállyal, hogy az ügynök csak oly ügyletek után követelhet províziót, melyeket ő közvetített, a német K. T. 89. §. és az általános szokásnak megfelelően úgy véljük, hogy az ú. n. rayon-űgunök. vagyis az az ügynök, ki határozottan égy bizonyos körzet (politikai vagy földrajzi rayon) részére van kiküldve, hogy ott ügyleteket közvetítsen, minden azon rayonbeli ügylet után követelhet províziót, akár ő közvetítette azokat, akár a cég direkte (ú. n. direkt ügyletek) vagy más ügynök útján kötötte azokat