Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 2. [r.]

48 KERESKEDELMI JOG 3. BZ. kezések alá esik, melyek viszont e jogot megadják az utazónak. Az áru kifogásolására és rendelkezésre bocsátására vonatkozó nyilatkozatokat az ügynök nincs jogosítva helyeslőleg tudomásul venni; ő csak átveszi a nyilatkozatokat és megbízójának továbbítja, aki azok jogossága felett dönt. A magyar bírói joggyakorlat ezt attól teszi függővé, hogy az ügynök bírt-e u. n. Abschlussvollmachttal vagy pedig nem. Igenlő esetben megadja ezt a jogot (C. 92/82, 575/87, 164/89), ellenkező esetben csak akkor tekinti a nyilatkozatokat joghatályosaknak, ha idején eljutottak a megbízóhoz (C. 1826/89. 84/93). Amennyiben azonban az ügynök elmulasztja e nyilatkozatokat a megbízónak továbbítani, ez a megbízó kárára esik s a nyilatkozat jóváhagyottnak tekintendő. A megbízó felelős az ő ügynökéért. Az ügynök díjazása. 1. Az ügynök tevékenységének, fáradozásának jutalmát a provízióban, jutalékban kapja. A provízió rendszerint az ügynök által közvetített ügyletek értékösszegének egy hányada, percentje pénzben kifejezve. (Jakusiel: Das Recht der Agenten I. 47. old.) Ez a normális díjazás. Miként azonban nem mindenki ügynök, aki közvetítő tevékenységéért pénzt kap, másrészt nem is minden ügynök lesz provízióval, vagy csak provízióval díjazva. (Immerwahr: id. m. 127. old. II.) Némely ügynök pl. fixfizetést huz házától, másik tantiémet kap, — nem az egyes üzletek által elért üzleti eredményből, hanem az egész üzleti nyereség után; — másik részben egy fix összegű hozzájárulást — az üzleti rezsihez — és províziót kap. Lehet a provízió egy minimális összegben is megállapítva, vagy viszont a provízió egy minimális üzleti eredménytől függővé téve. Az ügynök, amennyiben a provízió létrejöttének feltételei beállottak (lásd alább), követelheti provízióját, akár meg lett az neki igérve, akár nem; az neki — más megállapodás hijján — ex lege jár. Jár ez neki akkor is, ha az ügynöki viszonyból folyó egyéb kötelességeinek nem is tett volna pontosan eleget. (Pl. hanyag értesítések, stb.). Itt is áll az, hogy míg egyrészt az ügynök nem követelhet províziót, ha még oly hűen teljesítette is kötelességét, de eredményt nem ért el; míg viszont jár neki a provízió akkor is, ha hanyag volt, de üzleti eredményeket elért. (Immerwahr: id. m. 129. old.) 2. Az ügynöknek jutalék jár minden, az ö közbenjárása mellett létrejött és teljesedésbe ment ügylet után. Aziránt nincs eltérés, hogy csak oly ügyletek után követelhet az ügynök províziót, melyeket ő közvetített. (Kivétel a rayon-ügynököknél; vagy az utórendeléseknél, az u. n. direkt üzleteknél, mely utóbbiak után az ügynököt provízió csak külön megállapodás vagy külön szokás alapján illeti meg.) Nem oly egyszerű azonban a második feltétel. 191 l-es Tervezetem, valamint a Baumgarten-féle Javaslat 6. §-a—hasonlóan a német K. T. 88. §-ához — a provízió létrejöttét, az ügylet teljesedésbe menésétől teszi függővé. Oly ügyletek után, melyek megköttettek ugyan, de teljesedésbe nem mentek (kivéve az utórendeléseket), az ügynök nem követelhet jutalékot. Pl. eladással megbízott ügynökök, ha a vételár nem folyt be, nem követelhetnek províziót. Mindenesetre már most hangsúlyoznom kell, hogy e tétel nem tekintendő apodiktikus helyességűnek, vagy ellenmondást nem türőnek. Sőt talán ép e kérdés körül folytak és folynak a legnagyobb viták, mint ahogy a kérdés fontossága meg is érdemli azt. Igen nagy különbség ugyanis az, vájjon egy ügynök provízió iránti igénye már létrejött-e akkor, midőn az ügyletet megkötötte, vagy csak akkor, ha az áru el is küldetett s a vételár befolyt? A két fázis: az eladás és a vételár befolyta között néha hosszú idő, sőt katasztrófa is szokott bekövetkezni, mely aztán a províziót is illuzóriussá teszi. A régebbi német szokás szerint a provízió már az ügylet létrejöttekor követelhető volt. (Entscheidungen d. R. O. H. G. 6. S. 142; 14. S., 249. u. 426; Ehrenberg: Versicherungsrecht I. 221.) Idővel azonban a kereskedelmi szokás mindinkább oly irányban fejlődött ki, hogy a provízió követelhetőségéhez tényleges eredményt is kívántak. Eleinte ugyan ingadozó volt az egyes kereskedői körök felfogása. Míg pl. a Leipzig-i Kereskedelmi Kamara egy újabb szokás létezését tagadta, addig a Berliner Altesten der Kaufmannschaft saját kerületére már 1890-ben ezt vallja szokásul. (Igaz ugyan, hogy ugyancsak a berlini kereskedők már 1894-ben törvényes szabályozást kívánnak oly irányban, hogy a provízió iránti igény már az ügylet létrejöttekor megnyílik s csupán annak fizetése követelhető az ügylet keresztülvitelekor. Sőt oly szerződési formulákat állítottak ki, hogy az ügylet elfogadásakor már megnyílik e jog és félévenként követelhetővé válik.) Az angol joggyakorlat szintén oly szokást konstatál, mely szerint a fizetés (vételár) befolyta előtt a provízió nem követelhető, de általában az a tétel divik, hogy már a rendelés elfogadása által jogcím szereztetik a jutalékra. (Bowstead: Law of Agency 187. old.) A legújabb német kereskedelmi felfogás mindinkább a Tervezetünk s a Baumgartenféle Javaslat álláspontja felé közeledik. Ele-