Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 2. [r.]

3. BZ. KERESKEDELMI JOÜ 47 a meghatalmazásra következtetni, pl. ha ő maga a megbízó nevét aláírja, a harmadik szerződő fél könnyen azt hiheti, hogy a megkötésre az ügynök fel van jogosítva. Ha kereskedelmi szokás után kutatnánk, azt kellene inkább hinnünk, hogy a szokás inkább amellett szól, hogy az ügynök csupán közvetítéssel van megbízva. Amennyiben a megbízó tudomást szerzett az ügylet megkötéséről és nem tiltakozik ellene, akkor ez úgy, ahogy megköttetett, érvényes, tekintet nélkül arra, hogy közölte-e az ügynök házával az összes feltételeket vagy sem. Az ügylet — jóváhagyás esetén — megkötése időpontja szerinti érvénnyel bír és arra nemcsak a harmadik szerződő fél, hanem a megbízó is hivatkozhatik. Abból, hogy a kereskedelmi ügynök önálló kereskedő, önként folyik, hogy az üzleti körében a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni. Annál is inkább, mivel a kereskedelmi ügyletek közvetítése az ügynökre nézve kereskedelmi ügylet lévén, reá a K. T. 271. §-a irányadó, mely szerint: „Ki valamely ügylet folytán, mely reánézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő, «gy másik irányában gondosságra van kötelezve, a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni." Ezen gondosság nemcsak azt követeli meg, hogy az ügynök igyekezzék ügyleteket közvetíteni vagy kötni, hanem, hogy mindarra ügyeljen, ami ezen megbízási viszonynál fogva házát érdekli. — Tartozik a vevők hitelviszonyait állandóan szemmel tartani s ezekről szükség esetén házát értesíteni. Ebből folyik, hogy oly esetekben, amelyekben saját érdeke a megbízó érdekével ellenkezik, pl. a megbízó érdeke azt kívánja, hogy az ügylet ne köttessék meg, ily esetekben saját érdekét háttérbe szorítsa. (Staub id. m. 533 old. Anm. 16.) Az ügynök ezen nagyobb gondosságából és felelősségéből nem következik, hogy ő az általa közvetített ügyletekért szavatossággal ídelcredere) tartozzék. Ez csak külön megállapodás alapján terheli őt, melynek ellenében rendszerint províziója is magasabb. A nagyobb kereskedői gondosságból folyik az is, hogy bár jogában áll több cég képviseletét is vállalni, mégis ügyelnie kell arra, hogy kollidáló képviseleteket ne vállaljon, hanem olyanokat, amelyek egymást kiegészítik, támogatják.Ez azonban a különböző üzletágakban eitérő. Egyes szakmában ez nincs korlátozva, vagy csak be kell jelenteni a megbízónak. Sőt egyes esetekben kényszerítve is van az ügynök, hogy vevőit jól ki tudja szolgálni, több termelőt vagy nagykereskedőt is képviselni, kiknek árui ha nem is ugyanazok, de hasonlóak pl. liszt és rizs, dara; kávé, cukor, stb.). A gyarmatáru-üzletben ez általában szokásos. Hogy meddig megengedett és meddig áll ez a cég érdekében, azt kell az ügynöknek kereskedői gondossággal vizsgálni. Lehetnek oly kereskedelmi szokások is, amelyek több képviselet vállalását kizárják. Szerződéssel szintén ki lehet zárni versenycégek képviseleteinek vállalását. — Abban a kérdésben, hogy a versenytilalmat a szerződés megszűnte utáni időre is ki lehet-e zárni, az osztrák törvény 26. §-a nemlegesen rendelkezik; s az ilyen kikötést érvénytelennek nyilvánítja. — Ellenkezőleg Staud (id. m. 536. o. Anm. 22. a.), kinek véleményét mi is osztjuk az általános versenytilalmi kikötések korlátai között. A cég érdeke megkívánja, hogy az ügynök az üzleti viszonyokat diszkrécióban tartsa. (Immerwahr: id. m. 119 old.) Az ügynök köteles megbízójának utasításait követni. Ennek megszegéséből járó kárért az ügynök felelős, ha csak bizonyítani nem tudja, hogy a kár amúgyis bekövetkezett volna. Az ügynöknek azonban jogában áll az utasítástól eltérni, ha feltehető, hogy megbízója a tényállás helyes ismerete mellett ugyanoly utasítást adott volna. Ez esetben azonban köteles az eltérésről cégét azonnal értesíteni és annak újabb utasítását bevárni, kivéve ha a késedelem veszéllyel jár. (Staub: id. m. 534 old. Anm. 19 c.) Az ügynök házát köteles mindarról értesíteni, amit üzlete körében észlel és ami házát érdekelheti; mégpedig anélkül, hogy erre külön felszólítást kapna s még oly esetekben is, hogyha ezekről véletlenül értesül. Neki kell ezek után érdeklődni és róluk jelentést tenni. Különösen áll ez az információkra. Az ügynök által képviselt cég ugyanis nemcsak üzleteket akar kötni, hanem a vételárat is meg akarja kapni. Az ügynöknek tehát szemmel kell tartani a vevő hitelképességét és arról házának be kell szAmolnia, mégpedig késedelem nélkül. A rendes szolgálati viszonytól eltér az is, hogy az ügynök magát helyettesítheti. Etekintetben nincs véleményeltérés. A helyettesítésért azonban az ügynök teljes szavatossággal tartozik, tehát nemcsak a culpa in eligendo-ért (Immerwahr: id. m. 115. old.). — A helyettes csupán az ügynökkel áll szerződéses viszonyban, azzal számol el, attól kapja díjazását s az ügynök megbízója tőlük elszámolást sem követelhet. (Ez az u. n. alügynök, sub-ügynök, Sub-, Unter-, After-Agent.) Incasso. Valamint az inkasszójogosultság nem foglalja magában az ügylet megkötésére való jogot, úgy viszont utóbbi sem involválja az inkasszó-jogosítványt. Mindkettőhöz a megbízó külön, akár kifejezett, akár hallgatólagos vagy pedig konkludens tényekből folyó meghatalmazására van szükség. — Ez a korlátozás természetesen nem vonatkozik az utazó-ügynökre, mivel az hatáskör tekintetében a kereskedelmi utazóra vonatkozó rendel-