Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Az új német és svájci részvényreform magyar tanulságai. 2. [r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 43 ban nyilvánvalóvá válik annak túlságos egyszerűsége. A NR. 149—174. §-ai, az új részvénykibocsátás részletes szabályozása mellett, tkülön rendelkezéseket állítanak fel a feltételes alaptőkeemelésről és az engedélyezett tőkéről (genehmigtes Kapital). — De nem bánik ez a törvény olyan mostohán a régi részvényesek elővételjogával, mint a Sv. — Mert a 153. § szerint a közgyűlés az elővételjogot korlátozni vagy elvonni csakis a megjelentek által képviselt szavazatoknak legalább % részével jogosult, feltéve, hogy ezt a határozatot kifejezetten és kellő időben meghirdették. Másrészről a 154. § II. érvénytelennek minősíti az elővételjognak a tőkeemelést elhatározó közgyűlés előtti biztosítását, holott ezt a Sv. elsőbbségi részvénynél és élvezeti jegynél — amint mindjárt látni fogjuk — kifejezetten megengedi. 4. A Sv. az elsőbbségi részvények és élvezeti jegyek létesítését ugyanolyan közgyűléshatározatnak tartja fenn, mint amely az üzletkör kibővítésére, egyesülés kimondására stb. jogosult (1. 2. alatt a 649. c. rendelkezéseit). Új elsőbbségi részvények kibocsátásához avagy az elsőbbségi jogok megváltoztatásához és elvonásához (!), ezen felül szükség van a régi elsőbbségi részvényesek elkülönített határozatára is (654. II. és III.). Ez a szabályozás követi a német jog megoldását, amikor megfelelő előfeltételek fenforgása esetén az elsőbbségi jogok elvonására vagy korlátozására az érdekeltek többségét hatalmazza fel, és így nem lát „különjogot" az elsőbbségi jogban. A Botschaft (29. 1.) ezt azzal indokolja, hogy ha a törzsrészvényes nem akadályozhatja meg azt, hogy az alapszabályban nem provideált elsőbbségi részvények bocsáttassanak ki, akkor az elsőbbségi részvényes nem panaszkodhatik különjogának sérelméről, ha a rt. szanálása érdekében újabb elsőbbségi részvényeket bocsátanak ki. Az elsőbbségi jogok állhatnak osztalékelsőbbségben (utólagos osztalék megtérítéssel vagy anélkül), a liquidációs hányad elsőbbségében és az új részvényekre vonatkozó elővétel jogban (656. §. II.). A többes szavazat biztosításához, amint láttuk, a tárgyváltbztatás előfeltételeinek megtartására van szükség. Élvezetjegyet csak olyan személyek javára létesíthet az alapszabály, akik a vállalattal korábbi részesedés, részvénybiirtok, hitelezői minőség vagy hasonló alapokon összeköttetésben állanak. Az alapítóknak élvezetjegyeket csak az eredeti alapszabály juttathat. Az élvezetjegy nem biztosíthat tagságjogokat, hanem csak részesedést a nyereségben vagy liquidációs feleslegben, avagy elővételjogot új részvényekre (657. c). Ha e rendelkezéseket szembeállítjuk a NR.nyel, mindenekelőtt feltűnik, hogy a NR. 154. §-a egyenesen megtiltja az alaptőkeemelést elhatározó közgyűlés megtartása előtt az elővételjog biztosítását, halott a Sv. ezt nemcsak az elsőbbségi részvény, hanem az élvezetjegy jogosultságaként is kiköthetőnek tartja. A NR. álláspontja, amelyet már a régi jog is ismert, feltétlenül helyesebb. Mert az ilyen előzetes elővételjog biztosításával nemcsak meg lehet fosztani a régi részvényeseket kvótájuktól, hanem elősegítjük azt a lehetőséget is, hogy indokolatlan alaptőkeemeléseket provokáljanak az elővételi joggal jutalmazottak. Az élvezetjegyek (bons de jouissance, parts de fondateur) mellett a Sv. épúgy hallgat az élvezeti részvényekről (actions de jouissance), mint a NR. — Ez a hallgatás természetesen nem jelentheti azt, hogy az alapszabály a tisztajövedelemből kisorsolt részvény helyébe ne rendelhesse el a tagságjogokat is biztosító élvezeti részvények kiadását. Annál kevésbbé, mert, ha e lehetőség nem állana fenn, az olyan részvénytársaságnál, amely tisztajövedelméből valamennyi részvényét bevonta, — eltűnnének a részvényesek (v. ö. 1932. Tervezetem 59. §-ával és az 1928. évi svájci tervezet 745. cikkével, amely kifejezetten kimondta, hogy részvénykisorsolás esetében az alapszabály előírhatja a bevont részvények helyébe élvezeti részvények kibocsátását, amelyek nem szólnak az alaptőke határozott részére, azonban a tagságjogot, különösen a szavazójogot, osztalékjogot és a liquidációs hányad jogát, — biztosítják). 5. A részvényesvédelem tendenciáját árulják el a Sv. 689—697. cikkei, amikor a részvényes közgyűlési jogait a legnagyobb alapossággal szabályozzák, tekintettel arra, hogy a 646. c. II. ezeket a jogokat „wohlerworbene" jogoknak minősíti. Különös gondot fordít a Sv. a szavazójog szabályozására. Általános alapelv, hogy a részvényeseket a tulajdonukat tevő részvények névértéke arányában illeti meg a szavazójog. Tehát a hozzájárulás (a kockázat) nagysága állapítja meg a szavazójog terjedelmét. (Helyesen állapítja meg a Botschaft, hogy „der Gesetzgeber darf grundsátzlich davon ausgehen, dass in normalen Verháltnissen das Interessé des in betráchtlichem Umfange beteiligten Aktionárs sich mit dem Interessé der Gesellschaft deckt"). Ezt az elvet áttöri a ,.Stimmrechtsaktie": „az olyan teljesen befizetett névre szóló részvény, amelynek névértéke kisebb a többi részvényénél, de mégis a többi részvénnyel egyenlő szavazójogot biztosít" (693. c). Ezt az elváttörést túlveszedelmesnek aligha lehet tartani. Mert — amint láttuk — a Stimmirechtsaktie létesítése csakis a részvényesek túlnyomó többségének hozzájárulásával történhetik. Emellett a 706. c. II. értelmében a Stimmrechtsaktie-t létesítő, valamint az ilyen részvények közre-