Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Az új német és svájci részvényreform magyar tanulságai. 2. [r.]

42 KERESKEDELMI JOG 3. SZ. jog, a közvetlen ellenőrző jog (697. c.) és a vétkes társasági vezetők ellen megadott kár­térítési jog (752—761. cc.) pedig mind a kü­lönjogoktól, mind a tagságjogoktól lényege­sen különböző jogosultságok, amelyek a rész­vényest — a törvény vagy alapszabály sé­relme esetében — valósággal a társaság szer­vévé avatják. Másrészről a 646. c. új szöve­gezése még korántsem oszlatott el minden kétséget atekintetben, hogy minő jogosult­ságokat kell „wohlerworbene" jogokként ke­zelni. Mert az új szövegezés mellett is előfor­dulhatnak kétséges esetek, amidőn végered­ményben a bírói gyakorlatnak kell eldönteni, hogy „wohlerworbene" jogokkal állunk-e szemben vagy sem (ezt beismeri a „Bot­schaft" is). Hangsúlyozzuk azonban, hogy a Sv. 646. c. rendelkezésének inkább szuggesz­tív jelentősége érdemli meg a teljes elismerést. Ez a cikk a svájci részvényjog „jelszavát" formulázza meg. Az a „királyi szakasz", amely a jogalkalmazásnak iránytűje, bár­minő részvényjogi kérdés eldöntésénél. Jelenti pedig azt, hogy a rt. nem az uralkodóklikk hifbizománya, nem egy mindenható „vezér" egyéni érvényesülésének engedelmes eszköze, sem pedig a mindenkori többség kizárólagos tulajdona, hanem egyedül a részvényeseké: ancilla sociorum. 2. Minthogy az alapszabálytervezet a svájci jogban azokat a megállapodásokat tartal­mazza, amelyeknek ismerete és helyeslése mellett határozza el magát a részvényes a részvényjegyzésre, — a Sv. 647—649. cikkei az alapszabálymódosítást elsősorban a rész­vényesek jogi helyzete szempontjából szabá­lyozzák. A csakis a közgyűlés által elhatározható alapszabálymódosítás közokiratba foglalandó, a cégjegyzékbe bevezetendő, és 3. személlyel szemben csak e bejegyzéssel válik hatályossá (647. c). A társaság tárgyának megváltoztatásához, a közgyűléshatározatok megnehezítését célozó rendelkezések eliminálásához és végezetül több szavazatú részvények létesítéséhez leg­alább az egész alaptőke 2/s részét képviselő részvényeseik hozzájárulására van szükség. Ilyen esetekben is a határozathoz hozzá nem járuló részvényesek, névre szóló részvénynél, a bejegyzett határozat közzétételétől számított 6 hónapon belül mentesülnek az alapszabály­nak a részvényátruházást netalán korlátozó rendelkezései alól (648. c). — Az üzletkör kiterjesztéséhez (a vállalat tárgyán belül), megszükítéséhez, az egyesüléshez, a vállalat­nak az alapszabályszerű tartamon túl foly­tatásához, a cég megváltoztatásához, a szék­hely áthelyezéséhez vagy a társaság időelőtti feloszlásának kimondásához — amennyiben az alapszabály másként nem rendelkezik (!) — szükség van az első közgyűlésen legalább a részvények 2/3-ának, a másodikon pedig — amelyet legkorábban 8 napra kell összehívni — legalább Vá-ának a képviseletére (649. a). Ha ezeket a rendelkezéseket szembeállítjuk a NR. szabályozásával, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a Sv. a tárgyváltozta­tást (ami a Kt. 179. §, II. mellett nálunk tel­jesen kiesik a közgyűlés hatásköréből) lénye­gesen szigorúbb feltételekhez köti, mint a NR. 146. §-a, amely az alaptőke % részének csak képviseletét követeli meg. De érdekes össze­hasonlításra ad alkalmat a többszavazatú részvény szabályozása is. Amíg NR. 12. §, II. szerint ilyen részvényt — feltéve, hogy aunak kibocsátását a társaság vagy a közgazdaság jóléte indokolja — csak a kormány engedé­lyével lehet létesíteni, addig a Sv. e részvény létesítését — a tárgyváltoztatáshoz megköve­telt igen szigorú feltételek mellett — a társa­ság autonóm jogkörébe utalja. 3. Az új részvénykibocsátással kapcsolatos alaptőkeemelésre a Sv. egyszerűen kiterjeszti az alapításkori tőkebiztosításra felállított ren­delkezéseket: „Soweit das Gesetz nichts ande­res bestimmt, kann eine Gesellschaft neue Aktién nur unter Beobachtung der für die Gründung geltenden Vorschriften ausgeben" (650. c. I.). így nyert törvényes elismerést a francia elméletnek és bírói gyakorlatnak az az álláspontja, hogy az alaptőkefelemelés lénye­gileg nem más mint új alapítás, és a régebbi magyar bírói gyakorlatnak, valamint elméle­tünknek az a tétele, hogy az új részvénykibo­csátásra — per analógiám legis — az alapítás­kori szabályokat megfelelően ki kell terjesz­teni (v. ö. Alaptőkefelemelés, Bp. 1911. c. müvemmel). Érvényesülnek tehát a minő­sített alapítás szabályai (az „alapítói jelen­tést" azonban az igazgatóság köteles meg­tenni) és külön prospektust kell kibocsátani, ha az új részvényeket a nagyközönség köré­ben akarják elhelyezni. Megállapítja a 652. c. a régi részvényesek elővételi jogát is, de elis­meri az alapszabálynak és a közgyűlésnek azt a jogát, hogy e jogot a régi (részvényestől elvegyék, avagy azt korlátozzák. A „wohlerworbene" jogok között szerepel a tagság (Mitgliedsehaft) is. De a kisrészvé­nyesnek legfontosabb joga — hogy t. i. ko­moly ok nélkül az ő quotája (tagságjogának terjedélme) ne csökkenhessen —, egyszerűen ki van szolgáltatva a többség tetszésének. A Botschaft-nak az az indokolása, hogy az elővételjognak elvonhatatlan különjogként szabályozása könnyen arra vezetne, hogy a gazdaságilag indokolt tőkeemelés nehézzé válik, egymagában még nem támaszt ja alá az elővételjog korlátozásának a tőkeemelés előtti megengedését. Ha a Sv. tőkeemelésire vonatkozó szabályait szembeállítjuk a NR. szabályozásával, nyom-

Next

/
Thumbnails
Contents