Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Reklám, propaganda, ajándék a versenyjogban

4 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. Reklám, propaganda, ajándék a versenyjogban Irta: Dr. Szenté Andor, ügyvéd. A m. kir. Kúriának a közelmúltban hozott P. IV. 4109/1937/24. számú ítélete a versenytörvénynek az újabbi években egyik legvitatottabb kérdésében hozott nagyjelentőségű döntést. Alig van a versenyjognak oly nagyjelentőségű kérdése, mint az üzleti reklám és propaganda. Meddig mehet el az üzleti reklám és propaganda anélkül, hogy az tisztességtelen versenyt képezne. Az, hogy az üzleti reklám általában megengedett, sőt szükséges, — egyáltalában nem vitás. A budapesti kir. törvényszék egy régóta húzódó perben hozott ítéletében nemrég (13 P 35426/1934/54 sz.) kimondta, hogy: „A reklám mint a vállalat vagy az áru közismertté tételének eszköze nemcsak megengedett, hanem mint a mai gazdasági élet velejárója, az üzleti életben szinte nélkülözhetetlen is. A csekélyebb értéket képező áruknak reklámmal, hirdetésekkel való ellátása és azoknak ingyen való juttatása az u. n. reklámfigyelmesség osztogatása is általában, mint a fenti célt szolgáló reklámeszköz, amennyiben a kísérő körülmények ezt tisztességtelenné nem teszik, a Tvt. 1. §-át magyarázó bírói gyakorlatban megnyilvánult jogszabály szerint szintén megengedett." A reklám tehát általában véve megengedett. Mik a reklámnak eszközei? — A reklám eszközei kimeríthetetlenek. A kereskedő leleményességétől függ, hogy az a reklámnak mindig újabb és újabb, versenytársai által még ki nem használt módjához forduljon és azt hathatós eszközökkel áruja versenyképességének, forgalmának emelésére használja ki. A hirdetés, a sajtó útján kifejtett reklám közismert és természetesen megengedett. A sajtó útján eszközölt reklám korlátai nem magában a reklám e módjában, mint inkább annak tartalmában vannak. Amennyiben a sajtó útján folytatott reklám nem ütközik a Tvt. 2. §-ába (reklám-szédelgés) vagy a Tvt. 7., 8., 9. §§-aiba (cégbitorlás, utánzás) vagy a Tvt. 13. §-ába (hitel, hírnévrontás), úgy a reklám e módja lehet terjedelmében még oly nagy is, még ha még oly „sajtó hadjáratnak volna minősíthető is a sajtókampány, a verseny e módja kétségkívül megengedett. A sajtóreklám vagy sajtópropaganda mint olyan ellen a versenyjog terén, sem nálunk, sem külföldön, nem is voltak komolyabb támadások. (Talán nem kis mértékben tudható ez be a sajtó hatalmának!) Ellenben annál nagvobb támadások indultak a reklám egyéb eszközei és főleg annak egyik újabban igen elterjedt módja: az ajándék ellen, amit mint a sajtóreklám (a Wort-Reklame) ellentétének Wert-Reklame-nak hívnak. Egyes országokban külön-külön indult meg a harc az ajándékozás iellen, amelynek kinövéseit kirívó színekben is szokták támadni, amely támadásokban talán szintén nem kis része volt a sajtónak, amely szerkesztőségeken keresztül akarta betölteni azokat a réseket, amelyeket a kiadóhivatalban elmaradt hirdetések okoztak.* Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy mi az ajándékozás hívei vagyunk, hanem csak annyit, hogy: est modus in rebus. — Az ajándékozásnak kétségkívül megvannak a hátrányai, mégpedig nemcsak az ajándékozó cég versenytársaira, hanem magára az ajándékozó cégre is. Az ajándékozásnak természete ugyanis az, hogy ha egyszer megindul, — nehéz azt megállítani. Az ajándékot nemcsak folyton adni kell, hanem folyton fokozni; s különösen akkor, ha a versenytárs is kezd ajándékozni, mert akkor az egymás túllicitálásában alig van megállás. Illetve azonnal megállás és visszafejlődés mutatkozik a forgalomban, mihelyt az ajándékozás megszüntettetik. Ettől eltekintve azonban első sorban mégis csak azt kell kutatni, hogy mi képezi az okát és alapját az ajándékozás elleni, kétségkívül igen erős támadásoknak. Az az ajándék, amely tulajdonképpeni vevőcsábításul szolgál, kétségkívül az üzleti tisztességbe ütközik. Ha valaki azért ad ajándékot, hogy ezzel a versenytárs vevőjét attól elvonja, éspedig azzal, hogy ő az árun kívül vagy felül még ajándékot is ad, — ezzel a vevőt két irányban téveszti meg. Elhiteti azzal, hogy ő a rendes vételár ellenében az árun felül még ráadást (Zugabe), ajándékot is ad, másrészt pedig a versenytárs teljesítőképességében vetett hitet is megingatja azzal, hogy a versenytárs nem tudja az áruját ily jutányosán szállítani. A másik támadási ok volt az ajándékó"zásnak azon módja, amidőn az ajándékosztogató versenytárs az áruhoz oly cikket ad ráadásul, amely cikk egyébbként a rendes kereskedelmi forgalom tárgyát képezi, pl. kávéhoz vagy teához porcellánárut, vagy órát ad, mely tárgyak egyébként porcellánüzletekben vagy órásüzletekben kaphatók. Az ajándékozásnak ez a módja természetesen károsítja az eladott árutól idegen ajándékokat egyébként árusító vagy előállító cégeket. Nem lehet kétség aziránt, hogy az ajándékozásnak azok a módjai, amelyek egyenesen vevőcsábítást képeznek, vagy ily megtévesztő célzatuak vagy megtévesztést ily módon előidézni alkalmasak, tisztességtelen versenyt képeznek. * Mindenesetre érdekes, hogy aa újságok által évek óta hirdetett ajándékok — tudtunkkal — egyetlen esetben sem kerültek bíróság elé.