Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 2. szám - A kir. m. budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ny. r. tanárának 30 éves irodalmi munkássága. (1907-1937)
2. sz. KERESKEDELMI JOG 39 hely beszerelésének díját (12 vagy 24 P) az alperes fizeti ki a szerelést végző vállalatnak, de csakis abban az esetben, ha a kedvezménvt igénybevevő fogyasztó írásban kötelezettséget vállal alperessel szemben arra, hogy egy lámpahely díjtaJan szerelésének igénylése esetén világítási célra három éven át legalább évi 17 pengő 10 fii lér, két lámpahely ily szerelése esetén pedig ugyancsak három éven át legalább évi 28 pengő 50 fillér értékű áramot fogyaszt. Az egy vagy két lámpahely díjtalan felszerelése kétségtelenül pénzbeli megtakarítást jelent azokra a fogyasztókra, akik három éven át évenként legalább 17 P 10 fillér, vagy 28 P 30 fillér értékű villamos áramot fogyasztanak. Az alperes villanyáramát vásárló fogyasztók e csoportjával szemben alperesnek a lámpahely díjtalan felszerelésére vonatkozó Ígérete lényegileg a fogyasztás nagysága alapján adott árengedménynek minősül. Az alperest ily árengedmény adásától engedélyokirata el nem tiltja; ellenkezőleg az engedélyokirathoz tartozó A/8, jelű árszabás I. fejezetének negyedik bekezdése, — az 1931. évi XVI. tc. 37. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően, — jogot ad alperesnek arra, hogy az árszabásban az egyes fogyasztói csoportok részére megállapított egységárak keretein belül az egyes fogyasztóknak különleges természetű árengedményt adjon. A szóbanlevő árengedményt a Tvt. alkalmazása szempontjából vizsgálva, kétségtelen, hogy a vevök részére a fogyasztás nagysága alapján adott árengedmény önmagában véve sem az üzleti tisztességbe, sem a jóerkölcsökbe nem ütközik és így magában véve a Tvt. által tiltott cselekménynek nem minősül, hanem azt ilyenné csakis az üzleti tisztességgel vagy általában a jóerkölcsökkel össze nem egyeztethető kísérő körülményei tehetik. Ily körülménynek azonban nem lehet tekinteni azt, hogy alperes a lámpahely díjtalan felszerelésére vonatkozó igéretét ahhoz a feltételhez is kötötte, hogy az azt igénybevevő fogyasztók a belső villamosberendezés felszerelését a hirdetményben megnevezett villanyszerelő vállalatok valamelyikénél rendeljék meg. Ugyanis nemcsak a fogyasztóknak, hanem alperesnek is érdeke fűződött az áramszolgáltatás zavartalanságához és ehhez képest ahhoz, hogy a belső villamosberendezés előre kiválasztott elsőrendű anyagból és kifogástalan szakszerűséggel készüljön. Erre az alperes A/3, hirdetménye is nyomatékosan utal. Alperes tehát nyilván a saját üzleti érdeke védelmében is kívánt eljárni, amidőn az ígért kedvezmény nyújtását az általa kiválasztott szerelőiparosok munkájának igénybevételétől is függővé tette. Ebből pedig az következik, hogy a szóbanlevő feltétel kikötésével alperes szándéka nem arra irányult, hogy a hirdetményben meg nem nevezeti szerelőiparosokat a versenyből kizárja. Mihez képest a szóbanlevö feltétel kikötése sem az üzleti tisztességgel, sem a jóerkölcsökkel nem ellenkezik. Következésképpen alperesnek a tényállásban vázolt az a cselekménye, amely a lámpahelyek felszerelési díjának viselésére és ennek hirdetésére, valójában azonban árengedmény adására vonatkozik, a Tvt. 1. §-ába nem ütközik. De nem ütközik bele a Tvt. 2. §-ába sem. Bár az A/3, jelű hirdetményben megjelölt kedvezmény pénzbeli megtakarítást jelentő árengedmény a fogyasztók fentemlített csoportjára, a hirdetmény még sem felel meg a valóságnak annyiban, amennyiben ezt kedvezményt ingyenes juttatásnak, nem pedig árengedménynek tünteti fel. A bírói gyakorlat az ingyenesség hirdetését, noha azt általában tiltja, kivételesen, átmenetileg, rövid időre az üzleti érdek által kellően indokolt esetben mégis megengedi. (U. A. M. kir. Kúria P. IV. 1841/1933., P. IV. 5538/1935. szám alatt.) Az alperes tehát nem volt elzárva attól, hogy az általa forgalomba hozott villamosenergia kelendőségének fokozása végett a hirdetményben megjelölt időpontig, vagyis 1936. év október havának 31. napjáig, megfelelő ingyenes szolgáltatást ígérjen és adjon, mert ez a villanyvilágítás bevezetésének kezdetén nyilván indokolt volt, a hirdetményben megjelölt határidő pedig a villanyvilágítás bevezetésének terjedelmére és nehézségeire tekintettel túlságosan hosszú határidőnek nem tekinthető. Minthogy alperesnek az A/3, jelű hirdetmény közzétételében megnyilvánuló cselekménye eszerint az ingyenesség hirdetésének tilalma alá nem esik, az a Tvt. 2. §-ába sem ütközhetik pusztán azon az alapon, hogy alperes a hirdetményben az árengedménynek minősülő kedvezményt a valóságtól eltérően ingyenes szolgáltatásnak jelölte meg. Mivel nincs bizonyíték a perben arra, hogy alperes az A/3, jelű hirdetményben foglaltakat 1936. évi október hó 31. napja után is híresztelte volna és egy vagy két lámpahely felszerelésének díját ezután az időpont után is viselte volna: alaptalanul kéri felperes az alperesnek arra kötelezését, hogy hagyja abban a lámpahelyek díjtalan felszerelésének a hirdetését és a felszerelés ingyenes elkészítését, helyesebben a felszerelés díjának viselését. 24. A Főváros lemarasztalása L v. miatt, mivel az elöljárósági alkalmazottak a feleket a községi temetkezési intézethez utalják s ott oly magatartást tanúsítanak, mintha a halálesettel kapcsolatos minden üzleti tevékenység a Községi temetkezési intézetet illetné. (P. IV 3373/1937. sz. a. 1937 november 5-én)