Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - A tulajdonjogfenntartás szabályozása a részletügyletről szóló törvény tervezetében

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 bővíteni akarja-e és ha igen, mennyiben a vei vöt fennálló jogszabályaink értelmében általában megillető árleszállítás iránti jogot. VI. Homlokegyenest ellenkezik az eddigi bírói gyakorlattal, úgyszintén a tft. egész dogmatikájával a 4. §-ban foglalt az a szabály, hogy az eladó az árut a tft. alapján nem követelheti vissza, „ha a vételárnak legalább felerészét már kifizették". Magánjogi szabályainkban ennek a gondolatnak csak egy helyen találjuk nyomát, nevezetesen a gazdiatartozások fizetését szabályozó 14.000/1933. M E. számú rendelet 14. §-ának 9. pontjában, amely szerint a rendeletnek a teljesítés mértékére, valamint a végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozó rendelkezései inigók kiadására általában nem terjednek ki, — kivéve a tft.-sal eladott dolog visszaadására irányuló követelést, ha a vételárnak legalább fele ki van már fizetve. Ha a gazdatartozások fizetését szabályozó rendelkezések átmeneti jellege, egybevetve azt aiz ezen Tendelkezéseknél irányadó különleges gazdasági szempontokkal indokolttá is tehette ezt az intézkedést, állandó jellegű jogszabállyá emelése nemcsak azért látszik aggályosnak, mert a szabályozni kívánt jogintézmény elméleti alapjaival élesen szembehelyezkedliik, hanem mindenekelőtt azért, mert alkalmas arra, hogy annak célját veszélyeztesse, sőt részben illuzóriussá is tegye. Keveset változtat ezen' az a korrektivum, hogy a T. szerint „egyébként... a tulajdonjog fenntartásának hatálya fennmarad", mert hiszen ez sokkal inkább védi a vevőnek nem mindig védelemre érdemes érdekeit, mint az eladóét. VII. A bírói gyakorlatban kialakult szabály értelmében' az, hogy az eladó vételárkövetelését peres úton érvényesíti s annak során magát a tft.-sal eladott árut végrehajtásilag lefoglalja, nem egyértelmű azzal, hogy a tft.ról lemondott volna & az ez utóbbiból eredő jogokat ettől függetlenül továbbra is érvényesítheti. Meggyőződésem szerint a T. 5 §-ában ezt az álláspontot magáévá kívánja tenni, fogalmazása azonban' — miként arra dr. Beck Salamon4 helyesen mutat reá — ereszben nem világos és félreértésre aidhat okot. A T. ugyanis csupán azt mondja ki, hogy a tft. „nem akadályozza az eladót abban, hogy a tulajdonjog fenntartásával eladott árura végrehajtást vezessen." Ez a szöveg puszta grammatikai magyarázat szerint sem ellenkezik ugyan az említett bírói gyakorlattal, kétségtelen azonban, hogy annál kevesebbet foglal magában, amennyiben nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az áru lefoglalása után az eladó tulajdonjoga változatlanul fennmarad-e vagy sem.. Az azonban, hogy az 4 Zum Gesefzentwurf über die Abzahlungsgescháfte. Pester Lloyd 1937 december 8. áru lefoglalásához joga van, vita tárgyát sohasem képezte s észszerűen aligha is képezheti; csupán az volt vitás egyideig, hogy ezen foglalás eszközlése után tulajdonjoga fennmarad-e. Ha tehát a T. az eladó részére csupán ezt a jogot tartotta volna szükségesnek biztosítani, úgy arról vagy egyáltalán nem szólt volna vagy pedig kifejezetten kimondta volna, hogy az eladó a foglalás által tulajdonjogát elveszti; amiből nézetem szerint következik, hogy a T. intenciója ezen a ponton a bírói gyakorlatban kialakult szabály változatlan fenntartása, ezt azonban félreértések elkerülése végett helyes lenne lényegileg a következőképpeni kifejezni: „Az, hogy az eladó a tulajdonjog fenntartásával eladött árura végrehajtást vezet, tulajdonjogát nem érinti." VIII. Az elállás következtében helyt fogó in initegruin restitutio folyományaképpen a vevő tartozik többek között az áru használatáért járó díjat megtéríteni. Ezen használati díj mértékét a kereskedelem- és közlek edésüigyii miniszter — a földmívelésügyi, liparügyi és igazságügyminiszterrel egyetértve — rendelettel szabályozhatja, ennek hiányában pedig az a rendes használatból eredő értékcsökkenés figyelembevételével és az esetleges helyi szokásnak megfelelően méltányosság szerint állapíttatok meg. „A használati díj összege iránt az elállási kijelentése előtt létrejött megállapodás a vevőt nem kötelezi" — mondja a T. 8- §-a. A magam részéről úgy vélem, hogy az ezen utóbbi szabály által megvédeni szándékolt érdek kellően inegvódelmeztetnék, ha a használati díj mértékére vonatkozó megállapodás általánosságiban kötelezőnek 'ismertetnék el ugyan, ámde a bíróságnak jogában állna a használati díjat a méltányosság szempontjainak figyelembevételével megfelelően mérsékelni. Anyagi joglag ez ugyanazt jelentené, mint a T. rendelkezése, viszont kétségtelen, hogy sok hosszadalmas, költséges és végső eredményében felesleges bizonyítási eljárást tenne elkerülhetővé. Minden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot