Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A részvénytársaság minimális alaptőkéje és az "ultra vires" elv

28 KERESKEDELMI JOG 2. SZ. amelyet alakulásakor és az alakulását közvetlenül követő időben még nem tud megfelelően gyümölcsöztetni. II. Az ultra vires elv az angol-amerikai jogrendszerben jutott részvényjogi kivirágzáshoz. Valóban komoly érdeke fűződhetik a részvényesnek ahhoz, hogy a részvénytársaság a kitűzött tárgykörben hasznosítsa a részvényesek befizetéseit és ne pl. valamely kockázatosabb vállalkozásban. A részvénytársaság hitelezőinek érdeke is amellett szólhat, hogy az adós részvénytársaság tényleg a kitűzött tárgykörében fejtse ki tevékenységét, hogy ekként a hitelező számításba vehesse azt az általános kockázatot, amely ilyenfajta vállalkozással jár. Mai jogrendszerünk mellett is bizonyos fokú védelemben részesülnek a részvényesek a részvénytársaságnak a tárgykörön kívül eső tevékenységével szemben. A társaság célján is túlmenő ügyekben az alapszabályoknál fogva még a közgyűlés sem határozhat.3 A közgyűlési határozat megtámadására alapot nyújthat a társaság célját áthágó közgyűlési határozat és a részvénytársaság célját, alapszabályokban megállapított tárgykörét áthágó igazgató kártérítési felelőssége sincs kizárva. Hogy mennyire fontos lehet a társasági hitelezők szempontjából is az, hogy a vállalat ne menjen bele a tárgykörén kívül eső, kockázatosabb vállalkozásokba, azt több külföldi bankjog figyelemre méltatta. Így pl. az 1934. és 1935. évi belga bankrendeletek a betéti bankoktól el akarják hárítani a konjunkturális változásoknak erősebben kitett vállalatokban való érdekeltségvállalás kockázatát. Bankrészvénytársaság nem vállalhat részesedést olyan kereskedelmi társaságban, amely nem bank. Még sem volna — igénytelen nézetem szerint — kívánatos az ultra vires teóriának meghonosítása. Magamévá teszem Nizsalovszky Endrének azt a felfogását, hogy nem az elvi lehetetlenség, hanem legfeljebb a gyakorlati célszerűtlenség szólhat az ultra vires tan ellen. De a gyakorlati célszerűtlenség, — figyelemmel eddigi jogfejlődésünkre, jogi és gazdasági életünk beidegződésére, — megítélésem szerint valóban fennáll. Nem hozok fel új érveket az ultra vires elvvel szemben, csak magam is hangsúlyozom annak a bizonytalanságnak veszélyét, amelyet az ultra vires elvnek meghonosítása a forgalomra és a jogéletre jelenthetne. Angliában és Amerikában is sok nehézséggel jár az * L. Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. 1909, Budapest. 389. old. 4. jegyzet. elvnek gyakorlati alkalmazása, pedig ott az egész jogrendszeren átható elv ez és annak a részvényjogba való kisugárzása is hosszú múltra tekinthet vissza. De mennyivel több nehézséggel járna nálunk, ahol az ultra vires elvének az útját a részvényjogban csak ezután lehetne kicövekelni. Az ügyleteknek nem benső természete, nem bennrejlő tulajdonsága az a jelleg, amelyből vitán kívül megállapítható volna, vájjon az ügyletkötés a társaság célján belül marad-e: intra vires ügylet-e vagy ultra vires. Ugyanaz az ügylet azonos tárgyú vállalatoknál is az eset különböző körülményeire figyelemmel sokszor másként bírálható el. Az angol és amerikai bírói gyakorlat is megkapóan szemlélteti, mennyi bizonytalanság rejlik a kérdésben. Így pl. az adott eset körülményeinek mérlegelésén múlik az, hogy egy hotel-részvénytársaság intra vires jár-e el, amikor golfpályát vagy teniszpályát rendez be, — vagy amikor autóbuszjáratot rendszeresít a hotel és a vasútállomás között. Hogy mennyire ingoványos talajra vezet az ultra vires elv részvényjogi alkalmazása, szembeötlővé válik, ha szemügyre vesszük, milyen elvek szerint kell az angol bíróságnak eljárnia valamely ügylet ultra vires kérdésének elbírálásánál. Egy irányadó angol szaktekintély: Buckley szerint4 annak kiderítése céljából, vájjon egy cselekmény ultra vires-e vagy sem, először a főcélt kell megtudni; azután az ennek a célnak megvalósítására szolgáló speciális hatáskört kell szemügyre venni; és azután, ha a cselekmény nem esik a kifejezetten megjelölt főcél vagy speciális hatáskör alá, azt kell vizsgálni, vájjon az ügylet a főcéllal velejár-e vagy következik-e abból és annak megvalósításáért észszerűen végezték-e. Megjegyzem, hogy az ultra vires ügylet következményei, joghatásai tekintetében az amerikai gyakorlat nem egészen azonos az angol felfogással. így pl. az amerikai gyakorlat szerint a bíróságok általában nem avatkoznak be, ha az ügylet mindegyik fél részéről már egészen teljesedésbe ment. Az ultra vires elv érvényesítése számos ellenvetést vált ki az angol és amerikai jogirodalomban is. Lord St. Leonards mondotta egy határozatban5: „Nézetem szerint semmi sem lehet arcpirítóbb, mintha egy ilyen nagy részvénytársaság, mint ez, védekezésül azt hozza fel, hogy egy komoly szerződés, amelyet megkötött, érvénytelen azon az alapon, mert hatáskörén kívül esik; nem tévedés, félre 4 Haydon and Jordán: Handbook on the Formation, Management and Winding, Up of Joint Stock Companies (Gore-Brown). London, 1933. 445. old. 5 L. Ballantine on Corporations. 1927. Chicago. 235. oldal.