Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása

26 KERESKEDELMI JOO 2. SZ. wendung, als die Stellung des Agenten als selbstiindigen Kaufmann dem nicht entgegensteht." Kuncz Ödön fentidézett művében (302. old.) a szolgálati szerződés egyik válfajának minősíti az ügynöki szerződést. Hogy az 1937. évben hozott francia szolgálati Codex nemcsak szolgálati szerződésnek minősíti az ügynöki jogviszonyt, hanem azt a kereskedelmi utazó jogi természetével egyformán minősíti, — erről fent szóltunk. Midőn az uralkodó elmélet az ügynöki szerződést szolgálati szerződésnek minősíti, akkor figyelemmel van arra, hogy szolgálati szerződés alatt nem csupán a közönséges szolgálati szerződést kell érteni, hanem az u. n. liberális munkákra vonatkozó szolgálati szerződéseket, mint pl. az ügyvédét, orvosét. S igaz ugyan, hogy a szolgálati szerződésben előre meg van határozva a feladat, amelynek a végzéséért a munkabér jár; s hogy az ügynök rendszerint csak az elért eredményért, a kötött ügyletért és a vételár befolytáért és után kapja jutalékát; de figyelembe veendő, hogy jutaléknak, mint az elért üzleti eredmény egy hányadának %-os meghatározása szokásos ugyan, de nem fogalmi kelléke az ügynök díjazásának, mivel az egy átalányösszegben is meg lehet határozva, függetlenül az elért eredménytől. Midőn azt mondjuk, hogy az ügynök házával szolgálati szerződéses viszonyban van, mégsem azt mondjuk, hogy annak szolgálatában áll, sőt az ügynöki jogviszony ezzel egyenesen fogalmi ellentétben van. Első pillanatra ez contradictio in adjectonak látszik. Tényleg azonban nem az. Míg ugyanis az ügynöki szerződés: egy sui generis szolgálati szerződés, mikép annak nevezhető az orvos vagy jogtanácsos szerződése, anélkül, hogy azt szolgálatban állónak lehetne tekinteni,* — addig ezzel szemben áll a kereskedői segédszemélyzet, melynek szerződése főnökéhez tényleges szolgálati viszony, hogy tehát valósággal főnök és alkalmazott állanak egymással szemben. — A segédszemélyzet egész tevékenységét köteles főnökének szentelni, míg a kereskedelmi ügynök több céggel állhat ügynöki viszonyban. Az ügynöki viszonyban úgy a ház, a megbízó, mint az ügynök, mint két önálló kereskedő köt egymással bizonyos szolgálatok elvégzésére szerződést, melyben tehát nem annyira a szerződő felek egymással szembenálló helyzete, mint inkább a szerződés, a szolgáltatás tartalma dönti el a szerződés mivoltát. Hogy a kereskedelmi ügynök kereskedő, — azt a Magyar K. T. is elismeri. A K. T. 259. §. * Lásd legújabban: Kúria: P. II. 4486/937. (Jogi Hirlap, 1938. 5. sz.) 7. pontja szerint ugyanis: „Amennyiben iparszerüleg folytattatnak, kereskedelmi ügyleteknek a következők tekintetnek: A kereskedelmi ügyletek közvetítése." Ha tehát valaki állandóan foglalkozik kereskedelmi ügyletek közvetítésével, akkor ez kereskedelmi ügyletet (alanyi kereskedelmi ügylet) képez. A K. T. 3. §-a szerint pedig: „Kereskedőnek az ezen törvény értelmében az tekintendő, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik." Másszóval: aki saját nevében kereskedelmi ügyletek közvetítésével állandóan foglalkozik, — az maga is kereskedő. A német H. G. B. 84. §-a nem mondja ugyan ezt ki határozottan, de szintén kiemeli, hogy a kereskedelmi ügynök működésében a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni. — A Baumgarten-fé\e törvényjavaslat 1. §-a kifejezetten kereskedőnek minősíti az önálló kereskedelmi ügynököt. — Az 1921. évi osztrák törvény 1. §-a kifejezetten kimondja, hogy a kereskedelmi ügynök „Kaufmann im Sinne des Handelsgesetzes." — Szóval a kereskedelmi ügynök önálló kereskedő, ki más vagy mások kereskedelmi üzlete részére üzletek közvetítésével vagy kötésével foglalkozik. A megbízási viszonynak állandónak kell lenni. Kuncz is kiemeli (id. m. 302. old. 1. jegyzet), hogy az osztrák és német jog szerint is tehát az állandóság karakterizálja és különbözteti meg elsősorban az ügynököt minden más közvetítő kereskedőtől. Az állandóság különbözteti meg az ügynököt az alkusztól (Makler), aki esetről esetre közvetít üzleteket (u. így Staub: id. m. S. 530, Anm. 7.). Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy az ügynöki viszonynak egy bizonyos meghatározott időre vagy hosszabb időre kell terjedni; de a felek feltevése az, hogy az ügynök nemcsak egy ügyletet, vagy esetről-esetre közvetít ügyleteket, hanem hogy hosszabb ideig marad megbízójával üzleti összeköttetésben. A kereskedelmi ügynök másnak kereskedelmi üzlete részére közvetít ügyleteket. A megbízó félnek tehát kereskedőnek kell lenni. Ha valaki nem kereskedő részéről van megbízva állandóan kereskedelmi ügyletek közvetítésével (pl. egy földbirtokos terményeinek eladásával, vagy áruk beszerzésével), az nem kereskedelmi ügynök, hanem egyszerűen ügynök ^Zivilagent). Bár az általa közvetített ügylet kereskedelmi ügylet is, s ő maga kereskedő is, azért ő mégsem kereskedelmi ügynök. Az ily ügynökre a kereskedelmi ügynökre vonatkozó rendelkezések per analógiám alkalmazandók. (Folytatása következik.)