Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása

2. sz. KERESKEDELMI JOG 25 vagy általában ügyletek (civil alkusz) vagy pedig kereskedelmi ügyletek (kereskedelmi alkusz) közvetítésével. Az ügynöki szerződés jogi természete. A kereskedelmi ügynök és az általa képviselt illetve megbízó háza közötti szerződés jogi tekintetében meglehetős élénk vita folyik. A régi teória megbízási viszonyt lát az ügynöki szerződésben; egy másik munkabér-szerződésnek (Locatio conductio operis) tekinti; egy harmadik általános munkavállalási szerződést (Locatio conductio operarum) lát benne, míg a negyedik teória a szolgálati szerződés fogalma alá vonja azt. 1. A megbízási elmélet szerint az ügynök nem egyéb, mint egy vagy több cég megbízottja ügyletek kötésére, aki a többi megbízottól csupán abból különbözik, hogy az ügynök egy vagy több céggel állandó megbízási viszonyban áll. A megbízási elmélettel szemben régebben ellenvethető volt az az érvelés, hogy a megbízás természeténél fogva ingyenes jogügylet. Ez azonban ma mái" nem áll, amennyiben már a Magánjogi törvénykönyvi javaslatunk 1617. §-a szerint is a megbízási viszony nem zárja ki a díj kikötését; másrészt pedig a megbízás bármikori visszavonásával szemben az 1629. § kimondja, hogy: a megbízást bármelyik fél bármikor felmondhatja, de ha alkalmatlan időben mondja fel, anélkül, hogy fontos oka volna rá, a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni köteles. S azonkívül is részletesen szabályozza a megbízás felmondásából eredő kártérítési igényeket. A Kúria a kereskedelmi ügynök szerződését megbízási viszonynak tekinti, kimondván, hogy: „nem állapította meg a szolgálati viszony fennforgását amikor a létrejött írásbeli megállapodásban kifejezetten kikötötték a felek, hogy a munkavállaló felperes nem kerül az alperessel szolgálati viszonyba" . . . még az sem minősíti e jogviszonyt szolgálati viszonnyá, hogy alperes felmondó levelében azt írta, hogy felperesnek vállalatánál üzletszerző (ügynöki) minőségben betöltött állását felmondja . . . mert ez csak annak elismerését jelenti, hogy a felek között fennálló megbízási viszony felmondását 6 hónaphoz kötötték (Jogi Hirlap Döntvénytára; Hiteljog III. kötet, 1937, 33. old. ut. bek.). Még pregnánsabban a következő esetben, amidőn a következő kijelentést tette: „Az üzletszerző ügynök, akinek a munkaadó érdekében kifejtendő tevékenységének idő és üzleti eredmény tekintetében igényelt legkisebb mérve sincs meghatározva és így az illető idejével és munkaidejével szabadon rendelkezhetett, továbbá az a kikötés, hogy a vételár 60 százaléka erejéig delcrederet vállalt, s ügynök alkalmazása is meg volt engedve neki, megbízási és nem szolgálati viszonynak minősíttetett." (U. ott 35. old. 2. bek.) 2. A másik felfogás szerint az ügynöki jogviszony munkabéri szerződésnek tekintetik, amelyben az egyik fél magát valamely mű elkészítésére, a másik pedig bér fizetésére kötelezi. Az analógiát, úgy látszik, az idézi elő, hogy az ügynök is provízió ellenében ügyletek létrehozására vállal kötelezettséget (így Makower: Handelsgesetzbuch, S. 44.). Egyéb hasonlatokat azonban nehéz találni az ügynök jogi tevékenysége és a munkabérszerződés között. Mert míg a munkavállaló köteles a művet elkészíteni és az teljesítésre kényszeríthető is, — addig az ügynök nem kötelezhető, hogy az üzletet létrehozza; és az üzlet elmaradásának szankciója csupán az, hogy ő sem kapja meg jutalékát. — Az sem mondható, hogy az ügynök jutalékát egy bizonyos ügylet létrehozásáért kapja. Az ügynök egész üzleti tevékenysége után kapja díját. Ez pedig nemcsak az üzletek bevezetésében és megkötésében áll, hanem magában foglalja a piac szemmel tartását, az áru esetleges megvizsgálását, kifogások feletti tárgyalásokat stb. stb. Az ügynök nem egy bizonyos, előrelátható üzlet után kap jutalékot. A kötendő ügyletek előre nem láthatók s így természetesen a munkadíj sem határozható meg. Mindezek a momentumok lényegbe vágóak, és a teória tarthatatlanságát bizonyítják. 3. Hasonló érvek szólnak az általános munkavállalási szerződés (Locatio conductio operarum) elmélete ellen. 4. Az uralkodó felfogás szerint az ügynöki szerződés nem egyéb szolgálati szerződésnél, amelyben az ügynök magára vállalja idegen cégek részére üzletek közvetítését vagy megkötését. — Amennyiben tehát a felek közti szerződés vagy létező törvény másként nem intézkedik, úgy az általános magánjognak a szolgálati szerződésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. (Immerwahr: Das Recht des Handelsagenten 3. 14. (Breslau, 1900), S. 14; Kürt Jakusiel: Das Recht der Agenten Heft I. S. 4.; Albrecht u. Tentler: Das Recht der Agenten nach deutschem Handelsrecht, (Berlin 1908, S. 21.) („Der Agenturvertrag gehört zu den durch §. 675. B. G. B. geregelten Dienstvertrágen, die eine Gescháftsbesorgung zum Gegenstand hat." u. ott hivatkozás a joggyakorlatra és az addigi irodalomra); Staub's Kommentár zum Handelsgesetzbuch 12. und 13. Aufl. (Berlin und Leipzig 1926, I. Band S. 528. Anmerk. 4/b. a) „Der Agenturvertrag ist eine Unterart des Dienstvertrages im Sinne des B. G. B. §§ in 611 ff"); és mindjárt hozzá is teszi, hogy „ .. . freilich finden auf ihn die Regein des Dienstvertrages nur insoweit An-