Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása

24 KERESKEDELMI JOG 2. sz. kereskedelmi törvény „Handlungsagenten" név alatt szabályozza az ügynökök jogviszonyait. Németországban az érdekeltek még 1914-ben „Der Warenagent" cím alatt adták ki az egész német1 birodalomra kiterjedő egyesületeknek szaklapját (Herausgegeben vom Zentralverband Deutscher HandelsagentenVereine), tehát önmagában csak egy lapon kétféleképpen vannak megjelölve az ugyanazon foglalkozást űző kereskedelmi ügynökök, vagyis a „Handlungsagenten"-nel szemben egyrészt „Handelsagenten", másrészt pedig „Warenagenten". A francia nomenklatúra Représentants de commerce-nek tehát kereskedelmi képviselőknek nevezi őket. Olaszul Representanti die commercio, tehát szintén kereskedelmi képviselőknek hívják őket. Nálunk a legrégibb kereskedelmi ügynöki egyesület a Magyar Áruügynökök Központi Egyesülete, amely főleg a fűszer- és gyarmatáru, gyógy- és nehézvegyszergyári ügynököket foglalja magában; míg ezzel szemben ott áll a másik ügynöki egyesület, a Gyári Képviselők Országos Testülete. Itt van még a Kereskedelmi Ügynökök Országos Egyesülete, mely azonban főleg az alkalmazott ügynököket foglalja magában. Tehát áruügynök, kereskedelmi ügynök, gyári képviselő, egy és ugyanazon fogalom megjelöléséré. S itt mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy ha magát az árut tekintjük s azután nevezzük el az áruval foglalkozó kereskedelmi képviselőt, akkor beszélünk áruügynökről (fűszer-, gyarmatáru, textil-, fonal-, papir-, stb. ügynök), ellenben ha a gyárat nézzük, amelynek gyártmányait képviseli, akkor gyári képviselőnek, textil, gyógyszer, stb. gyári képviselőnek nevezik az ugyanazon foglalkozást űzőket. Ha tehát maguk az érdekelt szakkörök nem tudnak megállapodni egy azonos fogalmi elnevezésben, akkor még nehezebb kívánni, hogy a törvényhozások ugyanazon névvel illessék az ügynököket. Baumgarten pl. a fentemlített Javaslatban a kereskedelmi önálló ügynököt kereskedelmi ügyvivőnek is nevezi, midőn a Javaslat 1. §-ában azt mondja, hogy „Kereskedelmi önálló ügynök (ügyvivő) stb. ..."; a szövegben pedig később állandóan a kereskedelmi ügyvivő kifejezést használja. — Ugyancsak Baumgarten az Indokolásban rámutat arra, hogy az a szóhasználat, amellyel az ügynököt a kereskedelmi életben megjelöljük, korántsem megbízható és sok tévedésre és félreértésre ad alkalmat, mert hiszen ügynöknek nevezik az alkuszt is, a kereskedelmi meghatalmazottat, sőt a bizományi minőségtől sem válik széjjel kellő szabatossággal a gyakorlatban. — Bírói határozataink sem alkalmazzák az „ügynök" szót kellő következetességgel. — Hogy a közigazgatásban, adózásban egyáltalában nem tesznek különbséget a fogalmak között, ismételten volt alkalmunk meggyőződni és rámutatni, amidőn a forgalmiadótörvény, a kereseti adóra vonatkozó Hivatalos összeállítások össze-vissza dobálják az ügynök, a bizományos, az alkusz fogalmait; és midőn nem egy ízben volt szükség még a legfelsőbb pénzügyi hatóságokat is felvilágosítani ezen fogalmak szükséges elhatárolására. Kuncz Ödön „A magyar kereskedelem ésváltójog" című művének (III. kiad. I. rész első fele 301 sk. oldalain) nagy megértéssel és gyakorlati érzékkel foglalkozik a kereskedelmi ügynök jogállásával és alaposan feldolgozta az erre vonatkozó joganyagot és következtetései is megfelelnek úgy az eddigi jogfejlődésnek, mint pedig az érdekeltek jogos kívánságának. Mik legyenek irányadók a kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozásánál? Az 1937 június 8-án Brünnben tartott VIII. Német Jogászgyűlés napirendjén szerepelt az a kérdés: „Welche Regelung verlangt die Stellung des Handelsagenten?" Szakvéleményező dr. Franz Loufke prágai egyetemi tánár, referens a reichenbergi Kereskedelmi Kamara titkára, dr. Rudolf Fernegg volt. A Bericht a szabályozás alapul vételére alkalmasnak tartja az 1921. évi osztrák ügynöki törvényt; ellenben hangsúlyozottan abból indul ki, hogy figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy kereskedelmi ügynök az esetek túlnyomó számában gazdaságilag gyengébb helyzetben van, mint az általa képviselt házak; miért is gondoskodni kell arról, hogy az ügynök és háza közötti jogviszonyt szabályozó rendelkezések kényszerítő erővel bírjanak. Hangsúlyozandónak tartja a jelentés, hogy éles különbséget kell tenni az önálló és nem önálló ügynökök között. Midőn tehát a kereskedelmi ügynök jogállásának szabályozásához fogunk, elsősorban két fogalmat kell tisztáznunk. Az egyik, hogy mit értünk kereskedelmi ügynök alatt; a másik pedig, hogy tulajdonképpen a kereskedelmi ügynök milyen szerződéses viszonyban áll az ő megbízójához, házához? Hogy kereskedelmi ügynök alatt csak azt az önálló kereskedő ügynököt értjük, aki egy vagy több ház részére állandóan meg van bízva kereskedelmi ügyletek közvetítésével vagy megkötésével, — arra már fentebb rámutattunk. Fogalmilag kirekesztendők tehát a szabályozásból az alkalmazott kereskedelmi ügynökök, a kereskedelmi utazók és az alkuszok, akiket főleg az alkalomszerűség választ el a kereskedelmi ügynököktől; amennyiben az alkusz nem állandó megbízás alapján, hanem alkalomszerűleg foglalkozik, és pedig