Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása

22 KERESKEDELMI JOG 2. SZ. bírói gyakorlat és irodalom terén tapasztalható nagy jelentőségével (v. ö. Hémard: Théorie et pratique des nullités des sociétés. Paris), — akkor azt az egyet koncedálnunk kell, hogy a Sv. a részvénytársaság semmiségének kérdését bámulatra méltó könnyedséggel oldja meg. Feltűnik mindenekelőtt a bejegyzés szanáló hatásának túlzott kiterjesztése. Mert a formai bejegyzés nemcsak a formahibát és a részvényaláíró akarathiányát, hanem a megalakulás bárminő előfeltételének a hiányát is szanálja. Ami meg a semmisé;/ kérdését illeti, itt nemcsak elmaradt a semmiségi okok kazuisztikus felsorolása (nemis beszélve arról, hogy „alapszabálysérelemről" bejegyzés előtt igen nehéz beszélni), hanem egyenesen csodálkozást vált ki az a tény, hogy a Sv. a normatív rendszer egyetlen komoly szankcióját jelentő megsemmisítést tisztán a megalakuláskori hitelezők és részvényesek magánügyének minősíti. És teljesen elfelejti, hogy az életben a szabály a szimultán alapítás. Hogy tehát a sérelmet okozó szabálysértést rendszerint maguk a keresetre jogosult részvényesek követik el és hogy a bejegyzés közzétételétől számított három hónapon belül a megsemmisítést megérdemlő részvénytársaságnak nem szoktak még hitelezői lenni. Nézetem szerint, ha — meghajolva a jogbiztonság követelménye előtt —, szükségesnek minősítjük a részvénytársaság semmiségének kifejezett törvényes szabályozását —, sokkal helyesebben járunk el, ha nem a svájci, hanem a német szabályozás irányában orientálódunk. (Folytatása következik.) A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása Irta s a Magyar Jogászegylet 1938 január 31 -i ülésén felolvasta: dr. Szenté Lajos ügyvéd. A kereskedelmi minisztérium törvényelőkészítőosztálya újabban behatóan foglalkozik a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozásával és különösen a szociális szempontok azok, amelyek előtérben állnak. Már pedig midőn a magántisztviselők jogviszonyainak szabályozásáról van szó, akkor különösképpen, bár ezzel a jogrendszer szempontjából semmi összefüggés nincs, mindig vele együtt felmerül a kereskedelmi ügynökök jogviszonyának rendezése is. Így volt ez a néhai dr. Pap Dezső-féle 1929-es törvénytervezettel is, amely a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyait akarta szabályozni. A tervezet 33—34. §§-aiban foglalkozik az ügynöki jutalék kérdésével; és bár az alkalmazott ügynök jogviszonyát szabályozta, mái ebben a szabályzásban oly megállapításoka lett, amelyek alkalmasak voltak a nem alkal mázott, tehát önálló ügynökök eddig méj rendezetlen jogi helyzetét is per analogiarr befolyásolni. Nagyon természetes, hogy midőn a ke reskedelmi kormány programjába vette a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyának szabályozását, az érdekképviseletek résen állnak és igyekeznek a kormányt az általuk képviselt szakma kívánságairól felvilágosítani. Tudomásunk szerint a kormány elé jutott több ilyen memorandum, amelyek az ügynökök jogviszonyainak szabályozásával is foglalkoznak. Ezért látjuk szükségesnek, hogy a jogi szabályozás közelebbi foganatbavétele előtt, sőt még az azzal való beható foglalkozás előtt, a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogi kérdések a jogászi nyilvánoság előtt tisztáztassanak. Történelmi visszapillantás. A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása már közel 50 évvel ezelőtt tervbe vétetett. Ha azonban az akkori törekvéseket nézzük, azt látjuk, hogy ezek nem az érdekeltek köréből indultak ki. hanem — ellenkezőleg — kívülről akarták a kereskedelmi ügynököket nem is szabályozni, hanem — megrendszabályozni. Nem az ügynökök odáig határozatlan jogállásának, jogviszonyainak tisztázását, mint inkább az ügynökök, különösen a részletüzletekkel foglalkozó, továbbá biztosítási ügynökök visszaéléseit akarták kellő mederbe szorítani; mert a XI. Magyar Jogászgyűlésen az a felfogás volt irányadó, hogy mindezek a visszaélések mindaddig szűnni nem fognak, míg az ügynöki kérdés törvényhozási szabályozást nem nyert. Hogy a XI. Magyar Jogászgyűlés erre az eredményre jutott és hogy néhai dr. Balog Arnold ..A kereskedelmi ügynök jogállása" címen 1897-ben tartott Jogászegyleti felolvasásában is azt vallotta, hogy: a főnök és az ügynök közötti jogviszony nem ad lényegesebb komplikációkra okot; ellenben annál fontosabb és messzehatóbb az a kérdés, hogy minő a jogviszony a harmadik személyekkel szemben; ennek oka abban keresendő, hogy sem a jogászi, sem a gazdasági szakkörök akkor még nem voltak tisztában a kereskedelmi ügynök igazi fogalmával. Ügynök alatt ugyanis maid a bizományost, majd az alkuszt értették, mű; a kereskedelmi ügynök mai fogalma inkább csak valami sejtelemszerű idea volt. A kereskedelmi ügynök jogviszonyai először Németországban nyertek törvényes szabályozást. Az 1900. évi német kereskedelmi törvény VII. feiezele ..Handlungs-Agenten" cím alatt 84—92. §§-aiban a kereskedelmi