Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - Az új német és svájci részvényreform magyar tanulságai. 1. [r.]

20 KERESKEDELMI JOG 2 sz. nem tudtam nyomára jönni. Lehet, hogy Svájcban nem érvényesült még nagyobb mértékben a koncernképződés. De valószínűbb, hogy a svájci kodifikátorok szerény „mértéktartása" döntött olyan irányban, hogy a kellően ki nem próbált és az alapszabály szabadsága; valamint a vállalatok és a bíróság gyakorlata által megfelelő módon rendezhető jogviszonyok időelőtti szabályozását távol kell tartani a nagy kódextől. Nézetem szerint azonban a magyar kodifikáció nem követheti a svájci jog óvatosságát. Mert a Kt. 179. §. 4. pontja már 1875-ben észrevette a koncernviszonyt és meg is tette az első lépést annak szabályozása irányában, amidőn annak létesítését a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalta. III. Az alapítás szabályozása tekintetében a Sv. — szemben az 1881. évi kötelmi jog igen enyhe rendszerével — határozottan közeledik a német jog felé, anélkül azonban ahogy annak szigorúságát és precizitását elérné. 1. A NR. alapítási rendszere nem jelent lényegbevágó újítást az 1884. évi novella és az 1897. évi ker.-törvény szabályozásával szemben. Ezek a törvények u. i. úgyszólván kimerítették mindazokat a jogi eszközöket, amelyeknek segítségével gátat lehet vetni az alapítási szédelgéseknek; különösen pedig annak a káros jelenségnek, hogy teljesen irreális vállalatok, túlmagasra értékelt apportok segítségével, komoly tőkeerőt képviselő tényezőkként veszélyeztessék a gazdasági életet. Az apport-alapítás tekintetében már ezek a törvények is szakítottak azzal az állásponttal, amely az alaptőkének nempénzbeli betéttel biztosítását egyszerű szerződésnek minősíti, amely egyrészről az apportőr, másrészről a leendő társaságot képviselő alakuló közgyűlés között jön létre. A NR. a minősített alapítás szabályozása tekintetében inkább csak csiszolásokat, mint merész újításokat valósít meg (pl. a 20. §. II. szerint a társaság bejegyzése után, érvénytelen apportszerződés esetében, az apportőr készpénz szolgáltatására köteles; a 25. §. az alapítás megvizsgálására különleges képzettségű „Gründungsprüfer"-eket jelöl ki; a 31. § II. feljogosítja a cégbíróságot a részvénytársaság bejegyzésének megtagadására, ha aránytalanul magasra értékelt apport forog fenn; a 42. §. részletesen szabályozza a Gründungsprüfer felelősségét, végül a 45. §. átgondoltabb és kimerítőbb szabályozását adja az ú. n. ,,Nachgründung"-nak). 2. A Sv. is élesen különböztet szukcesszív és szimultán alapítás között, de — nyilvánvalóan az angol jog hatására — megszigorítja az alapítást abban az esetben, ha a részvénytársaság részvényeit nyilvános jegyzésre kívánja bocsátani. Utóbbi esetben u. i. nem elég az alapszabálytervezet elkészítése, hanen szükséges külön prospektusnak a kibocsátáss is, amelynek tartalmát a 631. c. részletesen állapítja meg. Svájcban tehát megcsillan ai angol jog public és priváté company közötl disztingváló gondolata, anélkül azonban, hogj ennek konzekvenciáit a Sv. az angol jogho2 hasonló módon levonná. 3. A Sv. — szemben a régi joggal — igen nagy figyelemben részesíti az apport-alapítást. El is indul a német jog által tört úton amidőn megköveteli ilyenkor az alapítók jelentését (Gründerbericht), a legteljesebb nyil vánosságot (az alapítók jelentését közszemlére kell kitenni, az apportra vonatkozó meg állapodást fel kell venni a prospektusba, ai alakuló közgyűlés jegyzőkönyvébe, az alapszabályba, a cégjegyzékbe és annak közzétételébe), az apportnak a társaság rendelkezésére bocsátását, és részletesen szabályozza a túlértékelt apport esetében beálló felelőssé get (752. és 753. cc). Tovább azonban nem megy. Mert nem adja fel a szerződéses gonr dolatot (az apport értékét véglegesen az alakulóközgyűlés külön határozata állapítja meg), nincsen figyelemmel az apport tárgyára (mert a tervezet 637. cikkének még azt a francia és belga gondolatot tökéletlenül átvevő rendelkezését is elhagyta, amely — szi multán alapítás esetében (!) — két éven ál megtiltja a részvények kibocsátását), sem az alaptőkének készpénzzel és apport-tal fedezet része közötti arányra (lehet apport as alaptőke 99%-a is) és végül nem tartja szük ségesnek — mindamellett, hogy a törvény előkészítés folyamán erős mozgalom érvénye sült érdekében —, az apportmegállapodá: szakértői felülvizsgálását sem. A Sv. apport-szabályozása tehát nemcsal hogy nem hozott semmi újat, hanem mé| azokat a kautélákat is mellőzte, amelyek ; francia jogban 1867, illetve 1893 és a néme jogban 1884 óta érvényesülnek és a gyakor latban kitűnően be is váltak. A szerződése megoldás komoly garanciájaként hat első te kintetre a 636. c. következő rendelkezése ,,Die Bestimmungen der Statuten über Sact einlagen . . . sind einer besondern Beschlusi fassung zu unterstellen, die mindestens di Stimmen von zwei Dritteilen des gesamte Grundkapitals auf sich vereinigen muss." H jól értem ezt a különös szövegezésű ném< mondatot, ez azt jelenti, hogy az appor szerződés érvényességéhez szükség van arr: hogy azt legalább az egész alaptőke kétha mad részét képviselő aláírók szavazatukk elfogadják. Ebből azonban két furcsaság keletkezhetik. Ha az apport pl. az alaptői felét fedezi, akkor az apportőrnek is sz: vaznia kell, mert másképpen a kétharms többség nem alakulhat ki. De nem állunk