Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - Az új német és svájci részvényreform magyar tanulságai. 1. [r.]

2. sz. KERESKEDELMI JOG 19 a magánvállalkozás síkjáról a közüzemek síkjára. A 762. és 763. cikkek ebből a szempontból a részvénytársaságoknak három kategóriáját különböztetik meg: 1. olyan vállalat, amelynél a köz (Bund, Kanton, Bezirk oder Gemeinde) érdekelve van; 2. olyan vállalat, amelynél a köz részvényjegyzéssel vállal érdekeltséget (gemischtwirtschaftliche Unternehmung) és végre 3. kantonális törvénnyel létesített társaságok és intézetek (pl. bankok, biztosító- és villamossági vállalatok), amelyeket közhatóságok közreműködésével vezetnek és amelyeknek részvényeit magánosok is jegyzik. Amíg a két első kategóriára általában alkalmazni kell a részvényjogot (azzal az eltéréssel, hogy e vállalatok igazgatóságába és ellenőrző szervébe a köz képviselőt küldhet ki), addig a harmadik kategóriára a részvényjogi szabályokat nem kell alkalmazni, ha e vállalatok kötelezettségeiért a Kanton elvállalja a szubszidiárius felelősséget. A NR. és a Sv. most kiragadott rendelkezéseinek szembeállításából két következtetést vonhatunk le. Először, hogy a részvénytársaságot, a nagyvállalat nélkülözhetetlen organizációs eszközét, semmiféle alkotmányforma, társadalmi megújhodás avagy világnézet sem forgathatja ki lényegéből. Másodszor, hogy a mai kodifikáció még abban az esetben sem hagyhatja figyelmen kívül az erkölcsi és szociális szempontokat, a közérdek parancsoló követelményeit, ha a gazdasági szabadság légkörében valósul meg. A tisztán magánvállalati jelleg ma már mindenütt kiszélesedik és számos vonatkozásban átnyúl a közérdek horizontjára is. I. 1. A részvénytársaság lényegét mind a két törvény azonosan állapítja meg. Az olvasható „eltérések" u. i. nem jelentenek még — különbségeket. Az, hogy a NR. 1. és 48. §-ai a részvénytársaságot „saját jogi személyiséggel bíró" társaságnak, a Sv. 620. c. pedig „saját céggel bíró" társaságnak minősítik, nem változtat a lényegen. Tehát azon, hogy a rt. genus proximumát mind a két törvény a magánjogi társaságban határozza meg. A svájci körülírás ellen arra lehet hivatkozni, hogy egyrészről jogászilag nem precíz (a saját cég még nem állapít meg önálló jogalanyiságot), másrészről, hogy a ker. társaságok jogi természete tekintetében felbur jánzott dualisztikus elméletnek ismét tápot ad azzal, hogy a közkereseti és betéti társaságnál „gemeinsame Firmádról beszél (ez a disztinkció élénken emlékeztet a HGB 210. §-ban olvasható, ominózus „als solche" kitételre). Nem jelent különbséget az a körülmény sem, hogy a Sv. hangsúlyozza az „előre meghatározott alaptőke" szükségességét! és kimondja, hogy rt.-ot nemcsak gazdasági, hanem más célokra is lehet alapítani. Ezek a körülmények egyrészről nem fogalmi alkotó elemek (az angol jog nem ismeri az előre meghatározott alaptőkét, az amerikai pedig csak a business corporation-t minősíti rt.-nak), másrészről a német részvényjog álláspontját is fedik. Amíg a svájci körülírás nem jelent újítást az 1881. évi kötelmi jog 612. cikkével szemben, addig a NR. 1. §-a már merész lokális haladásról tanúskodik, amidőn a német Körperschaftstheorie által az „egyesület" (Vérein) kategóriájába besorozott rt.-ot visszaülteti a „társaság" talajába. Mindkét törvénynek hibája azonban, hogy ha már a rt. „lényegének", „fogalmának" körülírására vállalkoztak és megjelölik a genus proximum-ot a „társaságban", elmulasztják kidomborítani azt a differentia speciftca-t, amely a részvénytársaságot nemcsak a magánjogi, hanem a többi kereskedelmi társaságoktól is megkülönbözteti. A NR. 1. §-a és a Sv. 620. cikke említik ugyan a „részvényt" (Aktié), de csak mint az alaptőke részét kitevő betétet („in Aktién zerlegtes Grundkapital", „das Kapital in Teilsummen [Aktién] zerlegt ist"). Holott a „részvény" nem mint betét (hiszen „betétet" találhatunk nemcsak minden ker. társaságnál, hanem rendszerint a magánjogi társaságnál is), hanem mint értékpapír (és pedig mint bemutatóra szóló vagy forgatható papir) jelenti a rt.-nak azt a differentia specifica-ját, amely ezt a vállalkozó formát1 minden más társaságtól megkülönbözteti. Jelenti a rt.-nak azt az egyetlen jogi és egyben gazdasági lényegét is megragadó körülményt, hogy ennél és csakis ennél a „társaságnál" a tagságjogokat értékpapírba foglalással fungibilis jószággá lehet átváltoztatni! Ha a Kt. 147. §-ában olvasható körülírást szembeállítjuk e két legmodernebb törvény „definíciójával", még mindig a Kt. javára billen a mérleg. Mert, amikor a Kt. „egyenértékű" részvényeket követel meg, ezzel a részvény tőzsdeképességét (helyettesíthető áru jellegét) biztosítja és így a rt. differentia specifica-jára utal. 2. Nagy haladást jelent a Sv. szabályozásával szemben a NR.-nek az a merész tette, hogy szembenéz az életben döntő és vezeíő szerepet betöltő koncentrációs részvénytársasággal, így mindenekelőtt körülírja 15. §-ában a koncernnek és ezzel a részvénytársaság másodlagos megjelenési formájának (az egységes gazdasági vezetés alá került több részvénytársaság egybefonódottságának) fogalmát. Tehát már a fogalomelhatározásban is disztingvál önálló és magasabb egységbe olvadt, de jogi önállóságukat megőrzött, részvénytársaságok között. De egyben a részletes szabályozás folyamán le is vonja ennek a lényeges disztinkciónak fontos konzekvenciáit. Hogy a Sv. miért hagyta figyelmen kívül a koncentrációs részvénytársaságot, annak