Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

11. sz. KERESKEDELMI JOG 153 tevő feltételhez. A baleset idejében hatályban volt az a rendelkezés, hogy drogériában 150 grammnál kisebb mennyiséget nem lehetett kiszolgáltatni, szintén nem volt alkalmas az említett veszélyeknek, különösen pedig azoknak a veszélyeknek a kiküszöbölésére, amelyek abból állhatnak elő, ha a calium chlorienmból más anyag hozzákeverésével robbanó anyagot készítenek, sőt ez a veszély annál nagyobb, minél nagyobb mennyiségben használják fel a calium chloricumot az említett célra. Á 111.005/1894. B. M. számú rendelet szóbanlevő rendelkezésének a célja ekként csak annak a megakadályozása, vagy megnehezítése lehetett, hogy a calium chloricumot olyan kisebb mennyiségben, amelyben azt gyógyszerként használni szokták, ne lehessen máshol, mint gyógy szertárban kiszolgáltatni; közvetve tehát ezzel a rendelkezéssel is csak az említett szernek gyógyszerként megszerzését és felhasználását kívánta a rendelet korlátozni. Az előadottakból következik, hogy, ha az I. rendű alperes a calium chloricumnak gyógyszertárban vény nélkül kiszolgáltatásával meg is szegte az őt, mint gyógyszerészsegédet kötelező tilalmat, ezzel a vétkes magatartásával csak az olyan baleset állana a kártérítési felelősség megállapítása szempontjából figyelembe vehető okozati összefüggésben, amely az említett szernek gyógyszerként felhasználásából keletkezett. Azt, hogy a kiskorú felperes más célból, így különösen robbanóanyag készítése céljából calium chloricumot beszerezhessen, az említett szernek drogériákban vény nélkül kiszolgáltatását megengedő rendelkezések mellett nem akadályozhatta volna meg, sőt számottevő mértékben meg sem nehezíthette volna, ha az I. rendű alperes a gyógyszertárakra vonatkozó korlátozó rendelkezéshez szigorúan tartotta volna magát; ebből pedig az is következik, hogy viszont ennek a rendelkezésnek a megszegése nem mozdította elő lényegesen azt, hogy a robbanóanyag készítése céljából calium chloricumot vásárolni kívánó kiskorú felperes a szándékát megvalósíthassa. Legfeljebb arról lehet szó, hogy, ha a kiskorú felperes egyelőre nem tudott volna annyi pénzre szert tenni, amennyi a baleset idején hatályban volt rendelet szerint a drogériában kiszolgáltatható nagyobb mennyiségű calium chloricum megszerzéséhez kellett, akkor ebből a szempontból hátráltatta volna őt szándékának a keresztülvitelében az a körülmény, ha az I. rendű alperes a szernek gyógyszertárban kiszolgáltatását kötelességéhez híven megtagadta volna; ámde, még ha ezt bizonyossággal meg is lehetne állapítani, ebből is csak az következnék, hogy az I. rendű alperes vétkes magatartása más olyan körülményeknek véletlen közrehatása mellett idézte elő a balesetet, amelyekkel a köteles gondosság kifejtése mellett sem lehetett számolni. Minthogy ezek szerint az I. rendű alperes vétkes magatartása és a kiskorú felperes balesete között nincs olyan okozati összefüggés, amely a kártérítési kötelezettség megállapítására alapul szolgálhatna, a kereset elutasítása már emiatt sem sért jogszabályt. De megfelelne az irányadó jogszabályoknak a fellebbezési bíróság döntése abban az esetben is, ha az állapíttatnék meg, hogy a baleset előidézésében a kiskorú felperes saját hibája mellett az I. rendű alperes vétkes magatartása is olyan módon hatott közre, amely egymagában alapja lehet a kártérítési felelősség megállapításának. Ilyen esetben ugyanis a bíróság az eset körülményeinek figyelembe vételével — különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy a másik fél okozta — határozza meg, van-e és mennyiben van helye kártérítésnek. A kiskorú felperes, akinek koránál, iskolázottságánál és a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint már más alkalmakkor szerzett jártasságánál fogva is képesnek kellett lennie a robbantással, valamint robbanóanyag készítésével és használatával járó veszélyek felismerésére, szándékosan és tudatosan robbanás előidézése céljából szerezte meg a calium chloricumot, ebből a célból keverte azt össze kénporral és tette az ekként előállított keveréket, amely robbanóanyag, egy vascsőbe, azután pedig a legelemibb óvatosságnak és elővigyázatnak a figyelmen kívül hagyásával kezdte kalapálni a robbanóanyaggal megtöltött vascső nyitott végét. A kiskorú felperesnek ez a magatartása súlyos gondatlanság és kétségtelen, hogy a balesetet túlnyomórészben a kiskorú felperesnek ez a saját hibája idézte elő. Ezzel szemben az I. rendű alperesnek az a gondatlan magatartása, hogy az őt, mint gyógyszerészsegédet kötelező tilalom megszegésével a máshol, nevezetesen drogériában amúgy is vény nélkül megszerezhető calium chloricumot a gyógyszertárban vény nélkül szolgáltatta ki a kiskorú felperesnek, ha közre is hatolt a baleset előidézésében, annak összehasonlíthatatlanul kisebb részben volt okozója, mint a felperesnek részben szándékosan, részben súlyos gondatlansággal elkövetett saját hibája és a vétkessége is aránytalanul kisebb mérvű, mint a felperesé. Ezeknek a figyelembe vételével még az sem lenne indokolt, hogy a kármegosztás alkalmazásával az alperesek a kiskorú felperes javára a balesetből származó kár egy részének a megtérítésére köteleztessenek. Valorizáció 123. Életjáradék átértékelése román állampolgár javára. (C. P. I. 3146/1938. sz. a., 1938 szept. 27-én.) A kereset alapjául szolgáló 1909 szeptember 23. napján kelt közjegyzői okiratban az örökhagyó a feleségének: a felperesnek évi 2400 korona életjáradékot biztosított, amelyet ő és a jogutódai a felperesnek az újabb férjhezmeneteléig tartoznak fizetni. A fellebbezési bíróság megállapítása szerint az örökhagyónak az 1924. évben bekövetkezett halála után a jogutódai: az alperesek és az édesanyjuk: a felperes közt olyan megállapodás létesült, hogy az alperesek a felperesnek a javára kötelezett 2400 korona életjáradék fejében örökrészeik arányában évi 2720 pengőt fizetnek. A fellebbezési bíróságnak ezt a megállapítását az I. rendű alperes meg nem támadta, az tehát a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az alperesek részéről a megállapodás értelmében fizetni kötelezett évi járadék a közjegyzői okiratban koronaértékben meghatározott magánjogi pénztartozás teljes átértékelésének felel meg, a felperesnek tehát e megállapodás után már nem volt olyan átértékelésre váró igénye, amelyet az alperesek ellen érvényesíteni kellett volna, és a