Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A szolgálati viszony és ügynöki szerződés elhatárolása

146 KERESKEDELMI JOG 11. sz. leges természete és a felek között kialakult valóságos jogviszony az irányadó.3) Mint említettük: hazai jogunk csak az alárendelt szolgálati szerződést ismeri. A Mt. 1550. §-a, — amelynek határozványait joggyakorlatunk teljesen magáévá tette — az alárendeltség kritériumait a következőképpen állapítja meg: 1. Szolgálati szerződésnek csak az oly szolgálatokra irányuló szerződés tekintendő, amel}' szolgálatok a munkaadó háztartása, gazdasága, üzlete, vagy egyéb vállalata vagy keresőfoglalkozása körében teljesíttetnek (I. ibek.) Ezen az alapon tehát az önálló ügynök, akinek saját üzlete vagy legalább saját irodája van és tevékenységét nem a megbízó, hanem saját telepéből, mint nyugvó pólusból kiindulva folytatja, megbízójával szemben szolgálati szerződésben állónak nem tekinthető. 2. Ezenkívül azonban másnemű szolgálatokra vonatkozó visszterhes szerízödés is a szolgálati szerződés szabályai alá esik, feltéve, hogy „a felek ily szándékkal kötötték". Ezt nyilván úgy kell érteni, hogy a feleknek módjukban áll a háztartás stb.-n kívülálló szolgálatokra nézve is az alárendeltségi viszony beiktatásával szolgálati szerződést létesíteni. (II. bek. 1. mondat.) 3. E szándék, azaz az alárendeltségi viszony konstituálása mellett szól a vélelem, ha a munkabért idő szerint határozták meg. (III. bek. 2. mondat.) A 2. pont alatti rendelkezés ugyan nem zárná ki annak lehetőségét, hogy az önálló teleppel biiró ügynöknek a megbízóval létesített szerződése is szolgálati szerződésnek tekintessék, feltéve, hogy az alárendeltségi viszony kritériumai az adott esetben egyébként fennforognak, — a tiszta jutalékos ügynöknél azonban mindenesetre oppugnál a 3. pont alatti vélelem, miért is utóbbinál állandó alkalmazás esetén is mindenkor külön bizonyítani kell az alárendeltségi viszony fennforgását. Mikor forog fenn az alárendeltségi viszony? Állandó joggyakorlatunk értelmében: az alárendeltségi (szolgálati) viszonyt az ügynök helyi és időbeli lekötöttsége állapítja meg. Az alkalmazott ügynök nem rendelkezik ideje és munkaereje felett, azt a megbízó réslzére kell fenntartania, munkáját a megbízó cég irányítása, ellenőrzése és rendelkezései szerint kell végeznie. Az alkalmazott ügynök főnökének tehát jogában áll az ügynök munkáját szabályozni 3) C. II. 273/1938 (J. H. 1938. 19. 410): A szolgálati viszony fennállásának megállapítására egymagában nem lehet alap a megbízó által vasúti bérletjegy megváltása céljából kiállított levélben foglalt az a kitétel, hogy az ügynök a megbízó vállalatánál, mint utazó évek óta „alkalmazásban áll". és utóbbinak tevékenysége kifejtésének idejére és helyére nézve utasításokat adni. Az utasításoknak azonban imperatív jellegűeknek kell lenniök, a megbízó részéről az üzlet vitelére vonatkozólag adott tanácsok és az arra tett észrevételek önmagukban nem állapítják meg az alárendeltségi viszonyt. Az alkalmazott ügynöknek tevékenységét állandóan és folytonosan kell kifejtenie, naponta vagy legalább rövid időközönként személyesen vagy írásban a főnöknek jelentést kell tennie. A főnök engedélye nélkül szabadságra nem mehet. Ezzel szemben belátására van bízva az, hogy miként kívánja a munkaeredményt elérnii.*) A szolgálati jogviszonynak általában nem lényeges ismertetőjele ellenben az: 1. hogy az ügynök díjazásának módja előre meghatározott összeg (fixum) legyen, önmagában az a körülmény, hogy az ügynök kizárólag jutalékkal (vagy felárral) van díjazva, nem zárja ki az alkalmazotti viszonyt.5) Viszont az állandó illetmény, vagy biztosított legkisebb jutalék nem abszolút bizonyítéka a szolgálati viszonynak, ha egyébként az alárendeltségi viszony lényeges ismérvei hiányoznak, így a nagyobb, különösen külföldi cégek képviselői legtöbbnyire állandó illetménnyel is vannak ellátva, emellett azonban rendszerint a legnagyobb önállósággal rendelkeznek. 2. Az alkalmazás kizárólagossága sem lényeges feltétele a szolgálati viszonynak, feltéve, hogy az alárendeltség egyéb lényeges ismérvei: a lekötöttség, függőség fennforognak. Az ügynök megbízója engedelmével, vagy tudtával vállalhat más képviseletet, maga vagy más réslzére is köthet ügyleteket. A lekötöttség követelménye nem jelenti az ügynök teljes idejének és munkaerejének a főnök részére történő rendelkezésre bocsátását, elegendő 4) A szolgálati viszony ismérveit az ügynökökre nézve számos határozat megállapítja. Ezek közül mint alapvetőket kiemeljük: C. II. 2419/1931 (H. D. XXVI. 160), C. II. 5301/1932. (J. H. VIII. 366), C. II. 3703/1932. (Grill XXVII. 806), C. II. 1330/1932 (J. H. VII. 250) és legújabban átfogó módon C. II. 273/1938. (J. H. 1938. 19. 410.) 6) A régebbi joggyakorlat a tiszta jutalékos ügynököt nem tekintette alkalmazottnak. így S. 1326/1878. (D. 20. 602) szerint nem tekinthető kereskedősegédnek az olyan ügynök, ki csak egyes ügyletek után húz jutalékot. V. ö. Nagy Ferenc I. 193. old. 4. Ezzel szemben az újabb joggyakorlat következetesen a szövegbeli álláspontot fogadta el. így különösen C. II. 1330/1932. (J. H. VII. 250), C. II. 1653/1931, B. T. 6. P. 3597/1922. (H. D. XVI. 23). Az utazóra nézve: C. II. 1466/1929. (H. D. XXII. 63). Hogy a fixfizetés az ügynöknél nem lényeges kritériuma a szolgálati jogviszonynak, azt újabban a leghatározottabban kimondotta C. II. 2419/1931. (H. D. XXVI. 160) és C. II. 273/1938. (J. H. 1938. 19. 410).