Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A szolgálati viszony és ügynöki szerződés elhatárolása

11. sz. KERESKEDELMI JOG 147 azoknak részleges lekötése is.6) Másrészt a contrario a szerződésben kikötött abszolút versenytilalom, mint a teljes lekötöttség ismérve megállapítja a szolgálati viszonyt, nem elegendő azonban, ha a tilalom csalk a versenycégek képviseletére szorítkozik.7) II. Az alárendeltségi viszony kérdésénél szem előtt kell tartanunk azt, hogy a bíró sohasem egyetlen ténykörülményből állapítja meg annak fennforgását vagy hiányát. Joggyakorlatunkat általában jellemzi, hogy az adott esetben számos ténykörülmény alapján, sokszor az ellentétes ténykörülmények mérlegelésével jut el az eredményhez. Ez az összegező módszer, amely egyébiránt megfelel a belga joggyakorlat álláspontjának is,8) tagadhatatlan megfelelő volta dacára szilárd ismérvek hiányában némi jogbizonytalanságot idéz elő, mert a felek a per megindítása előtt sohasem tudhatják, hogy az általuk felhozott ténykörülmények sokaságából melyeket fogja a bíró éppen kiragadni és mint döntő ismérveket elfogadni. III. Joggyakorlatunk gyakran nem a helyi és időbeli lekötöttség, hanem más ténykörülmények alapján: alaki, vagy gazdasági ismérvek figyelembevételével dönti el a deliminációs kérdést. így kimondatott, hogy az a körülmény, miszerint az ügynök cége be van jegyezve, kizárja a szolgálati viszonyt.9) Uralkodó joggyakorlat, hogy az ügynök azáltal, hogy az üzleteredmény érdekében saját anyagi eszközeit is leköti, megszűnik alkalmazott lenni. Számos határozat szerint a szolgálati e) A régebbi joggyakorlat nem tekintette kereskedőnek — tehát szolgálati viszonyban állónak — az utazót, aki nem kizárólag egy kereskedőház érdekében jár el: C. 716/1892. (Márkus IV. 72). A bpesti keresk. és váltótörvényszék állandó joggyakorlata annakidején srintén megkívánta a kizárólagosságot, 1. különösen 1896. D. 207, B. T. II. G. 78/96. (Baumg.—Gyuris I. 116). Az újabb joggyakorlat már szakított a kizárólagosság követelményével, 1. különösen C. II. 3703/1932. (Grill XXVII. 806), C. II. 1330/1932. (J. H. VII. 250), B. T. 6. P. 3597/1922. (H. D. XVI. 23). Legújabban C. II. 4173/1933. (Grill XXVII. 666), továbbá C. II. 653/1933. (idézve ugyanott) és végül a már többször idézett prominens határozat: C. II. 273/1938. (J. H. 1938. 19. 410). 7) Hogy az abszolút versenytilalom megállapítja a lekötöttséget, s ezen keresztül a szolgálati viszonyt, megítélésem szerint kétséget nem szenvedhet. Hazai joggyakorlatunkban azonban eddig, mint a szolgálati viszony döntő ismérve, nem fordult elő. Ezzel szemben az osztrák joggyakorlatban számos határozat van, amely kimondja, hogy az abszolút versenytilalom az önálló kereskedő fogalmával össze nem egyeztethető. L. Könir/stein—G. 12. o. 8) „Le lien de subordination se déduit d'un ensemble de circonstances de fait". Cons. Prud'h. Anvers 1929. IX. 27. (Thoumsin—Schueler 56. old.) 9) C. VII. 79/1930. (H. T. XII. 100) és legújabban C. II. 273/1938. (J. H. 1938. 19. 410). Arra nézve, hogy az ügynök által saját nevére kiállított iparigazolvány szinti'n kizárja-e már a szolgálati viszonyt, határozatot nem sikerült találni. viszony ki van zárva akkor, ha az ügynök az általános üzleti költségeket vagy a hitelezés kockázatát (delcredere) teljesen vagy részben magára Vállalta.10) A joggyakorlat ebben ugyanis — megítélésem szerint alaptalanul — spekulatív szándékot lát, holott a kockázatvállalás a valóságban mindig az ügynök gazdasági inferioritásából eredő kényszerhelyzetből kifolyólag történik. Egyes határozatok az önállóság ismérvének tekintik azt a körülményt is, ha az ügynök tevékenységét az általa alkalmazott és fizetett alügynökök vagy utazók útján is gyakorolja,11) kétségkívül, mert ebben a kereskedelmi szervezettség és bizonyos gazdasági felsőbbrendűség nyilvánul meg.12) _ Az ügynök jogállása tekintetében kifejlődött joggyakorlatot szemlélve, annak a szolgálati jogviszony fennforgásának kérdésében elfogadott álláspontját a következő formulában foglalhatjuk össze: a szolgálati jogviszony ismérve a helyi és időbeli lekötöttségben konkretizált alárendeltség, nem lényeges ismérve a díjazásnak állandó összegben előre történt meghatározása és a szolgálat kizárólagossága. A formula tehát egy pozitívumot és egy negatívumot foglal magában, ez azonban csak elvileg van így, a gyakorlatban inkább úgy all az eset, hogy a negatívum mégis mint pozitívum érvényesül: oly esetben, midőn az ügynöknek fix fizetése nincs, vagy több megbízó részére is fejt ki tevékenységet, az alárendeltség ismérve rendszerint nem állapítattik meg. Jóllehet a joggyakorlat következetesen ragaszkodik a fenti formula hangoztatásához, az adott esetben a helyzet mégis úgy alakul, liogy a nem lényeges ismérvek hiányában a bíróság a szolgálati viszony lényeges ismérvét, az alárendeltséget1 sem szokta megállapítani. Áll ez különösen a kereskedelmi, főkép körzeti képviselőkre, akik tisztán jutalékért dolgoznak és akiknél a tevékenység kezdeményező jellege a közönséges értelemben vett függőséggel összeegyeztethetetlennek látszik. Szándékosan mondtam: összeegyeztethetetlennek látszik, mert a valóságban mégis összeegyeztetbető, mint azt olyan sajátképi alkalmazottaknál is látbatjuk, akik tevékenységük természetéből kifolyólag annak kifejtésében idő és helyileg korlátozva nincsenek, így pl. tudományos-, kísérleti- vagy ellenőrző feladattal megbízott személyek, akiknek szolgálati jogviszonyban állásuk tevékenységük 10) C. II. 5301/1932. (J. H. VIII. 366). Ugyanez a határozat közölve H. D. XVII. 93., C. II. 3703/1932. (Grill, XVII. 806.) ") C. IV. 8182/1929. (J. H. IV. 616), C. II. 5301/1932. (J. H. VIII. 366), C. II. 273/1938. (J. H. 1938. 19. 410). ,2) Ez a felfogás nyilvánul meg — mint láttuk — a csehszlovák kezdeményező javaslatban és Laufke javaslataiban is (1. I. rész, 6. §.).